XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 12., vasárnap

Március 12.



Jn 4,6-10
Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”

A mai imádságot kezdjük egy képmeditációval: Szemléljük a szöveg mellett látható képet (Sieger Köder képe). Mit látunk? Mit jut róla az eszünkbe? Mire emlékeztet? (Miután ezekkel a kérdésekkel egy ideig foglalkoztunk, folytassuk az olvasást). A kép János evangéliumának negyedik fejezetén alapszik, Jézusnak a szamariai asszonnyal való találkozásán. Bár a festő sajátos értelmezést adott a jelenetnek. Úgy tűnik, hogy a kép „alulról”, a kútakna felől van megfestve. Ebből a látószögből először csak egy asszony látszik, aki „Felülről” belenéz a kútba. Arca komoly, szkeptikus, bizony, ürességet sugároz. Piros ruhába van öltözve, mely a szeretet utáni sóvárgására utal. Egyedül áll a kútnál, Jézusnak, mint Messiásnak még fel kell bukkannia számára. Ez akkor történik meg vele, mikor a saját mélységeire mer tekinteni, szembe mer nézni a maga valóságával. A festő most megváltoztatja a perspektívát: most ő is felülről néz, de a hit fényével: A mélységben nemcsak az asszony, hanem Jézus arca is visszatükröződik! A szíve melyére tekint, ahol nincs egyedül, ott van vele Jézus, aki hozzá fordul és élő vízzel kínálja. „A te arcodat keresem, Uram!” – Nem egyedül csak önmagunkon kívül kell keresnünk Jézus arcát. A lelkünk mélyén is jelen van Jézus, és ha merünk a csöndben, hittel önmagunkba tekinteni, kirajzolódik bennünk arca. Avilai Szent Teréz versben - Isten szájába adva a következő mondatokat - így fejezi ki ezt a tapasztalatot: „Ha véletlenül nem tudnád, hol fogsz megtalálni Engemet, ne menj össze-vissza. Hanem, ha meg akarsz találni, Engemet keresned önmagadban kell.”

Feladat a mai napra: A nap folyamán többször megállok, Jézushoz fordulok, aki jelen van bennem, és próbálok egyszerű párbeszédbe kezdeni vele: pl. „köszönöm, hogy velem vagy, hogy bensőmben vársz. rám… .”