Jn 20,24-29
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt
velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!”
De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem
ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc
nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor
újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az
ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy
hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!” Jézus csak
ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis
hisznek.”
Talán néhányan elcsodálkoztok most, hogy a mai
napon egy húsvéti idézetről elmélkedünk. Igaz, hogy még nagyböjtben vagyunk, de
a feltámadási eseményétől akkor sem tekinthetünk el. Számunkra, keresztények
számára Jézus mindig a Krisztus is, az a történelmi Jézus, aki Isten fia,
értünk szenvedett, a kereszten meghalt és feltámadt a halálból, most
pedig az Atya jobbján ül, de ugyanakkor velünk van a világ végéig (vö. Mt 28,
20). Ezt az élő Jézust keressük, és ezzel az élő Jézussal találkozunk az imádságban.
Minden bibliai idézetet ebből a „feltámadási szemszögből” kell, hogy
tekintsünk, ahogyan az evangéliumok is ebből a szemszögből írták meg az
eseményeket.
Tamás, a Didimusz (görögül iker), a mi iker-testvérünk
is, nem a vér szerinti, hanem a hit által. Neki nem volt elég, hogy a többiek látták
az Urat. Ő is a saját szemével akarta látni, saját kezével érinteni Jézust,
ahhoz, hogy elhiggye, hogy Jézus él. Jézus komolyan vette Tamás kívánságát.
Megjelent neki is, és megmutatta neki sebeit, ahogyan Tamás kívánta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba!” Utána pedig meghívta a hitre: „S
ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azután tényleg nagyon mélyen hívő emberré lett: „Én Uram, én Istenem!” Nagy hitvallást
mondott ezzel ki. Beleképzelhetjük magunkat a történetbe: Mit kívánunk mi
Jézustól, hogyan szeretnénk őt látni, mit szeretnénk megérinteni benne? A mi vágyainkra,
kívánságainkra szintén válaszolni fog, ahogyan Tamásnak is megtette, bár talán nem
fog láthatóan megjelenni előttünk. Boldogok,
akik nem látnak, mégis hisznek. Számunkra más szinten - nem testi valóságában
- történik meg a Jézussal való találkozás.
Jézus meghív minket,
hogy tegyünk még egy lépest a hitben: Mi is odatehetjük kezünket a szegek nyomára, oldalába. Mit jelent
Jézus sebeit érinteni? Jézusnak már nem fájdalmasak ezek a sebek, megdicsőített
sebekről van itt szó, megbocsátott, kiengesztelt sebekről. Saját és testvéreink
sebeit, sértettségeit lássuk meg Jézus szenvedésében: Ő hordozza, sajátjaivá
tette azokat.
Feladat a mai napra: Valakinek odaajándékozok legalább 15 percet az
Istentől kapott időmből.