XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 16., csütörtök

Március 16.



ApCsel 9,1-9.17-20
Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. .... Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett, és erőre kapott. Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal, és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.

Saul felkészült arra, hogy farizeusi beállítottságú tanítómesterként (rabbiként) működjék. Magáról mondta: „A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert fölöttébb buzgó követője voltam atyáim hagyományainak” (Gal 1,13). Ezért, törvényhez hű vallásossága alapján csakis elutasíthatta a krisztusi közösségeket. De miért kellett ennyire radikálisan cselekednie, ahogyan tette? „Könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát és a romlására törtem” (Gal 1,14). A maga igazáról teljesen meg volt győződve, ő volt a legjobb, a legbuzgóbb, a legigazabb, mindenben a leg-..., már szinte Isten fölé helyezte magát. Ki más vezethette volna el egy egészen más, az igazi szemléletváltásra, mint maga Isten, mint maga Jézus? Jézus megjelent Saulnak, nem mint a Fenséges, hanem mint az Üldözött. „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Jézus nem azt kérdezte tőle: miért üldözöd tanítványaimat? Jézus azonosult tanítványaival. Saul pedig csupán visszakérdez: „Ki vagy, Uram?”, nem próbálja igazolni magát, annak ellenére, hogy alapos indítékairól meg volt győződve. Jézus bemutatkozott Saulnak: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl”. A hámon napig tartó külső sötétség ideje alatt Saul elfogadta ezt az új fényt Jézustól. És Ananiáson keresztül, akit Jézus küldött el hozzá, mint hittestvért, visszanyerte látását és megkapta új küldetését. Mostantól fogva már nem ő lesz az, aki képes megállapítani, mi az Istennek tetsző, hanem maga Jézus. És máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. A másik igazság szintén nagyon mélyen a szívébe vésődött: „ha testvéred ellen vétkezel, ... Krisztus ellen vétkezel” (1Kor 8,12).

Feladat a mai napra: Arra figyelek, hol csinálok valamit saját elképzeléseim szerint. Igyekszem, arra figyelni, hogy Jézus mondhassa meg nekem, mi a helyes.