Mt 25,34-40
Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és
adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és
befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és
meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az
igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan,
hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király
így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is
tettetek, velem tettétek.
A mai napon azon gondolkozhatunk el, hogy mi
motivál bennünket arra, hogy a jót megtegyük és a rosszat elhagyjuk. Nagy Szent
Basziliosz három magatartásmódra mutat rá, ahogyan Isten akaratát teljesítjük:
rabszolgaként, béresként vagy Isten fiaként. „Vagy a büntetés miatti félelemből fordulunk el a rossztól, és akkor
szolgalelkűek vagyunk; vagy a jutalom gyümölcsét keresve saját hasznunkra
teljesítjük a parancsokat, és így a béresekhez válunk hasonlóvá; vagy a
Törvényhozónk iránti megbecsülés és szeretet miatt (...), s így fiakká válunk” (vö. 1828). Vagyis Isten szeretetéért tegyük a jót és szeressünk: „A szeretet az az isteni erény, amellyel
Istent önmagáért mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük,
mint önmagunkat, Isten szeretetéért” (KEK 1822). Kiváltképpen a szentek voltak azok, akik magáért
Jézusért szerették felebarátaikat, mert bennük Krisztust látták. Limai Szent
Róza pl. azt mondta: „Krisztusnak szolgálunk, amikor a szegényeknek és
betegeknek szolgálunk. Ne fáradjunk bele abba, hogy a felebarátainknak
segítsünk, bennük Krisztus szolgáljunk.” Teljes tudatában voltak annak, hogy az
Üdvözítő Krisztus magára akarta venni az ember nyomorúságos természetét, és
azonosulni akart „a legkisebbekkel a testvérek között”. Az imádságban kérjük
Jézustól ez a kegyelmet, hogy mi is meglássuk arcát embertársainkban:
családtagjainkban, szüleinkben, barátainkban, munkatársainkban, stb.... „A te
arcodat keresem, Uram. Mutasd meg arcodat a testvéreimben is. Hogy lássam
arcodat azokban az emberekben, akikkel a mai napon találkozom! Hogyan
szeresselek Téged bennük? Hogyan tehetek jót Neked bennük? ”
Feladat a mai napra: Egy konkrét irgalmasság cselekedetével sietek felebarátom segítségére
valamilyen testi vagy lelki szükségében. („A tanítás, a tanácsadás, a
vigasztalás, a bátorítás az irgalmasság lelki cselekedetei, miként a
megbocsátás és a türelmes elviselés is. Az irgalmasság testi cselekedetei az
éhezőknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a ruhátlanokat
fölruházni, a betegeket és börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni”.
vö. KEK 2447)