XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 6., hétfő

Március 6.



Zsolt 24
Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene... Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
Mt 5.8
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Amikor az Úr tekintetét keressük, sokszor azt tapasztaljuk, hogy nehéz, hiszen amint II. János Pál pápa mondta: „az Úr arcát a magunk erejéből nem vagyunk képesek tökéletesen szemlélni, hanem engednünk kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem. Csak a csend és az imádság élménye nyújthatja azt a keretet, amelyben megérlelődhet és kibontakozhat e misztérium legigazabb, leghűségesebb és legszervesebb ismerete.”[1] Erre az ismeretre tanít minket a zsoltáros, amikor úgy kezdi: Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. Gondolkozzunk mi is először el azon, hogy ki az Úr. Aztán tegyük fel a kérdést: Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Ki az, aki méltó Istennel találkozni? – a zsoltáros így válaszol a kérdésre: Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. Ezzel rámutat egy nagyon fontos alapmagatartásra: a szív és a kéz tisztaságára. Jézus is mondta tanítványainak: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. A szív tisztasága a legfontosabb feltétele annak, hogy igazán találkozni tudjak az Úrral. A lelkigyakorlat kezdetén, amikor arra vágyunk, hogy meglássuk az Úr arcát és szemlélhessük őt, tekintsünk alaposan magunkba: Hogyan állok az Úr elé? Milyen volt az életem az elmúlt időszakban? Milyen szándékok vezetnek a szívem mélyén? – Kérjük az Úr segítségét, a mély bűnbánat ajándékát, hogy alaposan megtisztulhassunk és méltónak találtassunk arra, hogy szemléljük őt. A zsoltáros egy felszólítással fejezi be zsoltárát:  Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya. Emeljük fel belső kapuinkat, nyissuk meg szívünk összes rejtekét: mert az én életembe is be akar vonulni a Dicsőség Királya!

Feladat a mai napra: Megfigyelem belső világomat, felírom magamnak, amiben úgy érzem, hogy még tisztulnom kell. Majd keresem a lehetőséget egy jó szentgyónásra (ha tehetem akár a mai napon, vagy a következő időben).


[1] II. János Pál. Novo Millenio Ineunte, az új évezred kezdetén c. Enciklikájából, 20.