XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 13., csütörtök

Április 13.



„Jézus meghal a kereszten.”         12. stáció.

„A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön.” (Mt 27,45)

Jézusra a leghatalmasabb sötétség borul. Mindenről-mindenkiről lemondott, de az Atyáról soha nem mondott le. Most mégis, elérkezett a perc, amikor az „Abbát” sem érzi többé. Lelke legsötétebb pillanatát éli meg. Ott függ a mindenkitől elhagyott Jézus. A szétszakított Jézus, aki megéli, hogy az egység köntöse darabokra szakad. Teste és lelke átéli a jövő egyházának minden szakadását, széttörtségét. Ebben a sötétségben az Atya jelenléte sincs többé. Végső pillanatában felkiált: „Éli, Éli, lámmá szabaktáni?” – vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A csúfolódók azt hiszik, Illést hívja. (Mt 27, 45-46).
Az Úr lehajtja fejét és „hogy az Írás valóra váljék, így szólt: ”Szomjazom.” Egy az ott álló őrök közül, egy ecettel teli edénybe mártja az izsópót és nádszálra tűzve felnyújtja. Jézus kicserepesedett, sebes ajkával épp megízleli. És így szól: „Beteljesedett.” Aztán lehajtva fejét, kilehelte lelkét.” (Jn 19,28-30)
Az ott álló százados, látva hogyan hal meg, kijelenti: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” (Mk 15,39)

Előfordult-e már, hogy úgy éreztük, teljesen magányosak vagyunk? Senki szeretetét nem éreztük, még Isten szeretetét sem? Az ilyen pillanatok a lélek sötét éjszakái. A szenteknél gyakran éveken át eltartottak az ilyen lelkiállapotok. Avilai Szent Teréz 9 éven át élte meg a sötét éjszakát, Kalkuttai Szent Teréz Anya 40 éven át nem érezte Jézus jelenlétét. Több szentnél hosszú évekig tartott a lélek sötét éjszakája. Úgy érezték, leszakadt a nap az égről, nincs többé világosság, nincs fény. Nincsenek színek, sem éltető melegség.
Ennek ellenére, hitük töretlenül megmaradt. Érzések nélküli létükkel mutatták meg igazán, mit jelent valóságosan szeretni. Mit jelent megélni az evangélium igazságait.
Vajon én képes lennék-e a szeretet megtapasztalása nélkül szeretni? Isten szeretetétől elhagyatva szeretni?
Feladat a mai napra: Ma az elhagyott Jézussal vagyok együtt. Minden fájdalmamat Ővele egyesítem. Imádkozom az egyház egységéért és a keresztények egységéért. Imádkozom a széttört családokért.