„Jézust sírba helyezik.” 14. stáció.
„Fogták Jézus
testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni
szokás.”(Jn 19, 40)
Befejeződött a nagy Áldozat. Befejeződött az Úr fájdalmas szenvedése.
Arimateai József, aki csak titokban, mert Jézus tanítványa lenni, megkéri
Pilátust, had vehesse le ő Jézus testét. Nikodémus is odamegy és mirha, meg
áloékeverékkel, fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölik Őt, zsidó szokás szerint.
Csend borul a szívekre, a sírhoz vezető menet hangtalan. Szél se lebben, a táj
is csendes. Szomorú menet ez, az Anya szemében könnyek ülnek. Van a közelben egy kert, s benne üres sír,
ahol még nem feküdt senki. Odafektetik Jézus Testét. A zsidók készületi napja
van. (Jn 19,38-42)
Gondolok-e arra, hogy egyszer engem is sírhoz kísérnek, hogy el kell válnom
szeretteimtől, mindentől és mindenkitől, a földi világtól? Hogy az én
keresztutam is véget ér egyszer, s hogy attól függően, hogyan éltem meg az
evangéliumot, miként követtem az Urat, elnyerhetem az örök életet? Tisztában
vagyok-e azzal, hogy minden egyes lépésem, kimondott szavam és gondolatom a
Mennyei Atya, és Jézus jelenlétében történik? Hogy Isten mindent lát, amit
teszek, a legtitkosabb gondolatomat is ismeri? Isten a Szeretet. A végső
pillanatban az Úr meg fogja kérdezni tőlem: mit tettél a szeretetben?
Feladat a mai napra: Ezen a napon lehetőségeim szerint teljes csendben
maradok. Távol tartom magam minden zenétől, zajtól, TV-től, telefontól,
beszélgetéstől. Ellátogatok a szent sírhoz és megköszönöm értem hozott
mérhetetlen áldozatát.