Jn 21,1-14 ("Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.")
Jézus újra
megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén
Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két
másik tanítvány. Simon Péter így
szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" -
felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a
tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?"
"Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s
ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a
tömérdek haltól. Erre az a
tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint
Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki
volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után
húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta
halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely
tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne,
nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik.
Ugyanígy halat is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus
megjelent nekik.
Ha megfigyeljük a feltámadási
történeteket, akkor van bennük sok hasonlóság, de mégis aztán nagyon színesek
is egyben. Itt egy nagyon különös helyzetben találkoznak Jézussal. Nem egy
teremben, nem egy úton, nem a sírnál és nem a kenyértörésnél. A tanítványok
elmennek halászni. És megint megéltek egy álmatlan, kudarcos éjszakát. Nem
fogtak semmit. Nagyon elkeserítő lehetett számukra; mert nem elég, hogy Jézus
meghalt, elment közülük, és véget ért egy olyan út, amire rátették egész életüket,
de már úgy látszik halászni sem képesek. Most mitévők legyenek? Mihez
kezdjenek? Hogyan menjenek tovább? S egyszer csak megjelenik a parton egy
férfi, aki megszólítja őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Milyen elkeserítő lehetett kimondani, hogy „Nincs!”,
szembesülni a valósággal, hogy nincs semmijük. Amikor azt a választ
kapják: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok,"
és hírtelen annyi halat fognak, hogy a két bárka is szinte süllyedni kezd,
akkor dereng Jánosban: Ez Jézus! Érdekes, hogy János evangélista a passiótól
fogva nem írja már ki saját nevét, hanem csak a szeretett tanítványként utal
önmagára. De ezzel egyben megnyitja a teret is, hiszen mindegyikünk az Úr
kedvelt tanítványai vagyunk és lehetünk. De jellegzetes az Úr kedvenc
tanítványára, hogy ő az, aki lát és hisz (vö. Jn 20,8), és képes felismerni az
Urat. A kedvelt tanítvány az, aki gyorsan képes emlékezni és összekapcsolni a
történteket, hiszen meghívásuk történetében pontosan ugyanaz történt. "Az
Úr az!" Most a gyümölcséről ismerik fel őt, mert ugyanazt az
elképesztő csodát volt képes újra művelni velük, amit 3 évvel ezelőtt ugyanitt
tett. Véletlen? Nem. Istennek is van egy működésmódja, amiről mindig
felismerhetjük. Csak ki kell finomítani figyelmünket, hogy észrevegyük annak
jeleit. Mert mi, bár néha megállnánk annál, ami „nincs”, ami nem működik, nem
sikerül, ami esetleg még sosem sikerült, Jézus sosem áll meg ott. Mindig meghív
egy újabb lépésre: Csak bízzál! Tedd meg, amit én mondok neked! Isten minden mégannyira
kudarcos történetből is tud egy csodát kihozni. Az egyetlen, ami ehhez
szükséges, hogy merünk egy lépéssel tovább lépni, mint amit mi el tudunk saját
logikánkkal képzelni, és megtenni egy új és talán néha bizarrnak tűnő lépést.
Vajon feltörheti Jézus az én elképzeléseimet arról, hogy a dolgoknak milyennek
kell lenniük?
Feladat a mai napra: Ha a mai napon egy olyan helyzettel találkozom,
ahol beleütközöm a saját elképzeléseim működésképtelenségébe, akkor engedjem,
hogy Jézus rávezessen esetleg valaki más által egy másik megoldásra.