Jn 6,1-1 (Jézus az emberek közreműködését kéri a
csoda végrehajtásához).
Abban az időben Jézus átment a
Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg
követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt, Jézus
fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a
zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön
feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”
Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset”
–felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
„Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus
meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen.
Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus
pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek;
ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak,
szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen
kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér
maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a
csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta,
aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre,
egészen egyedül.
Jézust
nagy tömeg követte, mert sok beteget meggyógyított, és látták a
csodajeleket,amiket végbevitt. Jézus nem akarta, hogy a nép azt higgye, hogy ő
egy csodadoktor, egy bűvész, ahogy azt sem akarta, hogy azt higgyék róla, hogy
politikus, vagy hadvezér, aki megszabadítja Izraelt a külső és belső
elnyomóitól. Az őt követő tömeg láttán azonban észrevette azok ínségét, és újabb
könnyen félreérthető csodát tesz: a kenyérszaporítás csodáját. A
kenyérszaporításhoz felhasználta azt a keveset, amit a nép köréből egy fiú neki
adott. Ezúttal Jézus nem a semmiből teremtett, hanem az ember által neki
felajánlott öt kenyeret és két halat elkéri, és bőségesen megszaporítja úgy,
hogy mindenkinek jusson.
A
kenyérszaporítás véghezvitelébe bevonja a tanítványokat. Ezzel felhívja őket
arra, hogy az Ő gondja legyen a tanítványok gondja is: „Honnan vegyünk
kenyeret, hogy legyen mit enniük?” - kérdezi tőlük. Majd megbízza őket, hogy
telepítsék le az embereket, majd azzal, hogy szedjék össze a maradékot. Az Úrnak
hatalmában lett volna mindezt egyedül megtenni, de ő megmutatja, - már a jövő
karitatív szolgálatát is előrevetítve - hogy Krisztus mindenkor az ő tanítványai
és a benne hívők által akar cselekedni. Példát mutat arra, hogy a
tanítványoknak ugyanúgy észre kell venni mások szükségleteit, mint ahogy ezt ő
teszi.Jézus a mi egyszerű kis cselekedeteinket, képességeinket, adottságainkat,
áldozatainkat felhasználja, ha odaadjuk, felajánljuk Neki. A csoda lényeges
momentuma Jézus hálaadása. Ez hála az Atyától kapott öt kenyeréért, és hála
azért, mert kedvéért meg fogja azokat szaporítani. Ez emlékeztet arra az imára,
amit Lázár feltámasztásánál mondott: „Atyám hálát adok neked, mert
meghallgattál”.(Jn 11,41)
A
kenyérszaporítás csodája nem csak az éhes tömeg jóllakatásáról szól, hanem az
Oltáriszentség előképe is. Minden földi jót felülmúl az, amit Istentől kaptunk,
aki önmagát adta értünk Jézus Krisztusban, aki az örök élet kenyere
mindannyiunknak.
Feladat
a mai napra: Kérem Jézus segítségét egy számomra reménytelennek látszóhelyzet
megoldására.