Mt
11,25-30(Jézus hívását a kicsinyek hallják meg)
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt
mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a
bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így
tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút
senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú
ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és
tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál
lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Jézus
magasztalja az Atyát, mert a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát
és bepillantást engedett az Atya-Fiúi kapcsolatba.Isten országának titkait azok
tudják megsejteni, akiknek szívük és agyuk nincs tele evilági tudománnyal,
okoskodással, bölcselettel,akik testi-lelki szegénységük miatt nyitottak,
szabadok, ítéletektől mentesek Jézus új tanításának befogadására.Lehet hittudománnyal,
észérvekkel, józan belátással, hittételekkel kapcsolódni Istenhez, de sokkal
inkább közelébe jut az, aki rá tud hangolódni az Atya és Jézus közti
hullámhosszra, arra a lelkületre, ami a szavak mögött van, amit szóval alig
lehet kifejezni. Erre a lelkületre példa az,amikor Mária ujjongva magasztalja
Istent, aki tekintetre méltatta alázatosságát, vagy amikor Pál saját
gyengeségével dicsekszik. Mi is hálásak vagyunk Jézusnak, hogy hív minket:„Jöjjetek
hozzám…” Örülünk-e mi ennek eléggé? Élünk-e ezzel az egyetlen értelmes
lehetőséggel, ami életünkben adódik? Hív a vele való kereszthordozásra, a vele
való életközösségre. Azt üdíti fel Jézus, aki magára veszi az ő igáját, sorsát,
és már itt a földön megadja az ezzel együtt járó édességet, békességet. Felüdít,
és arra hív, hogy tanuljunk tőle. „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű: én felüdítelek titeket!” Milyen szelíden szólít! Tőle
tanulhatunk alázatot. Ki lenne méltóbb tanító erre, mint Jézus Krisztus, aki a
Mennyei Atya alázatának megtestesülése. Lisieuxi kisSzent Teréz önéletrajzában
így ír arról, hogy Jézus, hogyan tanít: „Soha nem hallottam Őt beszélni, de
érzem, hogy bennem van, minden pillanatban vezet, ihlet, mit kell mondanom,
tennem.” Legyünk mindig Jézus kicsiny és hűséges tanítványai életünk végéig.
Feladat
a mai napra: Imáimban tegyem Jézus elé
azt a gondomat, ami most legjobban a szívemet nyomja.