Jézus találkozik édesanyjával. 4. stáció.
„Soknak romlására és föltámadására lesz ő
Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – s a te lelkedet is tőr járja át –
hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk
2,35)
Túl keveset gondolunk Mária, az Édesanya
passiójára. Ott áll, folytonos könnyekkel szemében
egyetlen Fia megkínoztatásánál. Látja, mit
művelnek vele, de nemcsak látja, hanem átérzi minden porcikája. Jézussal
szenved. A tömegben próbál utat keresni magának, hogy elébe siethessen, hogy
Jézus érezze, hogy minden szeretetével követi. Menne ő akár a keresztre is
imádott Fia helyett, de tudja, ezt nem teheti. Eszébe jut a kicsi Jézus
születése, minden együtt töltött óra – és szívébe hasítanak Simeon szavai: „a te lelkedet is tőr járja át…” Sikerül végre meg-megbotolva Jézushoz jutnia,
és megpróbál tekintetébe sűríteni minden együttérzést, szívének összes
szeretetét, ami teljesen betölti egész lényét. Jézus ránéz véreres szemével és
tudja, hogy az Anya nem hagyja el soha, hogy egy vele. Erőt merít ebből a
végtelen szeretetből. Ők e pillanatban megélik a teljes egységet – az édesanya
fájdalma eggyé válik a Fiú fájdalmával.
Mária, szívében a láthatatlan tőrrel áll és
nyújtja ki mindkét kezét Jézus felé. Simogatásra készen suttogva mondja ki az eggyé
válás szavait…Ő, a vigasztalan, a fájdalmas Anya, vigasztalja a fájdalmak
Férfiát.
Az elől haladó légionárius kemény szavai
széthasítják a kimondhatatlan szeretet nagy pillanatát, és az őrök Jézus hátára
csapják ostoraikat. Mária feljajdul, de nem hátrál meg, Jézus nyomában marad.
Kezét szívére szorítva, botladozva járja végig egyszülöttjével a Kálvária
útját.
Uram, én tudlak-e vigasztalni az éhezőben, a
betegben, a magányosban, tudlak-e meghallgatni Téged a szorongatottban,
szeretetre szomjazóban? Ha letört vagyok, szomorúság gyötör, és fájdalmakkal küzdök, képes
vagyok-e felül emelkedni magamon, hogy felebarátom nyomorúságára figyeljek?
Képes vagyok-e vigasztalni másokat, elfeledve a magam baját, úgy mint Mária,
amikor magam is vigaszra szorulnék?
Feladat a mai napra: Ezen
a napon legyőzöm és félreteszem saját bánatomat, és ha vigasztalásra váróval
találkozom, meghallgatom, melléállok, szeretetemmel együtt érzek vele,
vigasztalva őt, mint Mária.