XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 31., szerda

Május 31.



Jn 17,11b-19                     (Szenteld meg őket az igazságban)
Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

A mai idézetben Jézus mondja el az Atyának, amit tanítványai számára szeretne kérni. „Szent Atyám”-nak szólítja az Istent. Ez a megszólítás csak egyedül itt szerepel. Az egyetlen, aki szent, és méltó, hogy szentnek hívják, az az Isten. De maga az Isten akarja, hogy népe és majd, minden ember részesüljön szentségében: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” (Lev 19,2) Jézus számára a szent Isten, nem a távol lévő Isten, az érinthetetlen Isten, hanem a szent Atya, aki gondoskodik az emberekről. Eddig Jézus gondoskodott övéiről az Atya nevében, most az Atyát kéri, - mivel ő már többé nem lesz a tanítványokkal -, hogy tartsa meg őket a nevében, és óvja meg őket a gonosztól. De megszentelődésüket is kéri az Atyától: „Szenteld meg őket az igazságban”. A két első kérés inkább a világtól illetve a gonosztól való megvédésről szólnak, a hármadik pedig egy pozitív növekedést jelent. Ahhoz kéri az Atyaisten segítségét, hogy tanítványai egyre jobban előrehaladjanak az életszentségben. A maga részéről, Jézus már mindent megtett azért, hogy tanítványai szentek legyenek: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”. Legyünk ma mi is hálásak mindazért, amit Jézus értünk kért és kér az Atyától, mivel mi is Jézus tanítványai vagyunk.
Feladat a mai napra: Valakiért kérem az Atyát, és azon gondolkodom el, mivel járulhatnék én hozzá, hogy ez a kérés valóban valóra váljon.

2017. május 30., kedd

Május 30.



Jn 17,1-11a                       (Dicsőítsd meg Fiadat.)
E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád.

János 17-dik fejezetében találjuk Jézusnak az Atyához intézett imádságát. Ezt az imát Jézus főpapi imájának szoktuk nevezni. Ezt az elnevezést csak a 16. század óta használjuk. Mondhatjuk, hogy nem igazán találja el ennek az imának a pontos értelmét. Jézus itt nem úgy lép fel, mint főpap, ahogyan ez a Zsidóknak írt levélben megtalálható. János 17-dik fejezetének tartalma egészen más: Jézus az Atyának ad számot küldetéséről, művéről és övéiről. Látjuk, hogy Jézus most nem a tanítványoknak beszél az Atyáról, hanem az Atyához fordul, és vele beszél. Olyan módon imádkozik, hogy tanítványait veszi be Atyjával való imádságába. A tanítványok előtt, és előttünk is, nyíltan beszél az Atyával. Fontos, hogy figyeljünk arra, ahogyan imádkozik, amiről az Atyával beszél, amit kér tőle. Az első, amit kér az Atyától: „Dicsőítsd meg Fiadat”. Most, a szenvedés óráján, kéri, hogy az Atya dicsőítse meg őt, ahogyan már meg is tette. Közös dicsőítésről van itt szó, és sokkal inkább az Atya megdicsőítéséről. Jézus nem magáért kéri, hanem azért, hogy az Atyát megdicsőíthesse: „hogy Fiad is megdicsőítsen téged”. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.” Jézus feladata abban állt, hogy mi megismerjük az Atyát és a Fiút, Jézus Krisztust, és általa örök életünk legyen. A tanítványok most már elfogadják Jézus tanítását és hisznek benne. Jézus mégis könyörög értük, mert tudja, mennyire rászorulnak az imádságra. Látjuk, hogy Jézus imádságában nem ő maga a központ, hanem az Atya és az övéi.
Feladat a mai napra: Milyen feladatot bíz rám ma Jézus? Hűségesen elvégzem azt.

2017. május 29., hétfő

Május 29.



Jn 16,29-33                       (Nem vagyok egyedül, az Atya velem van)
Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”

Jézus tanítványai kifejezik, hogy most hisznek Jézusban, mint az Isten Fiában. Hitükről teljesen meg vannak győződve. Jézus azonban jobban ismeri őket. Tudja, hogy hitüknek még ki kell állnia a próbát, hogy valóban igaznak bizonyuljon. Még nem annyira erős a hitük, hogy a megpróbáltatásban is Jézus mellett maradnának. Ahol a saját életük forog kockán, ott inkább a maguk biztonságát keresik, és Jézust magára hagyják. Jézust viszont ez nem bátortalanítja el. Hűségesen folytatja útját, mivel nincs egyedül: az Atya vele van. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezen alapul élete, nem az emberi ígéreteken vagy azon, hogy az emberek mellette állnak-e vagy sem. Ezért is mondja el Jézus tanítványainak mindazt, ami történni fog, nem pedig azért, hogy azok rosszul érezzék magukat miatta, hanem hogy békességet találjanak. És egyedül Jézusban fognak békességet találni, mivel ő ismeri, és irgalmával ilyennek fogadja el őket. – Hogyan bánunk azokkal a szituációkkal, amikor megígértük valakinek, hogy kitartunk mellette, és ez mégsem sikerült? (Talán Jézusnak is sok mindent megígértünk már.) Vagy amikor valaki nekünk ígérte meg, hogy mindvégig mellettünk fog állni és mégis elhagyott minket? Tanuljuk meg Jézus magatartását, és ne rúgjuk fel a barátságot.
Feladat a mai napra: Amikor egyedül érzem magamat a mai napon, Jézushoz fordulok, és megköszönöm neki, hogy ő mindig velem van.

2017. május 28., vasárnap

Május 28.



ApCsel 1,1-11;Ef 1,17-23; Mt 28,16-20
A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

A mai vasárnapon Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeli az Egyház. Miről szól ez az ünnep, és mit jelenthet családunk számára? A szentmise könyörgésében azt kérjük Istentől: „hadd ujjongjunk szent örömmel és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben.” Tehát az ujjongásra és hálaadásra hív minket ez az ünnep, mert Jézus Krisztus mennybemenetele jelzi a mi jövőnket is: fölemelkedésünket a mennyek országába, ahova mindannyian meghívást kaptunk. Jézus - kereszthalála és feltámadása által - eltörölte mindazt, ami akadályozott minket abban, hogy örök életünk legyen és Istennel teljes közösségben éljünk. Eltörölte a bűnt és a halált, ezért abban a reményben élhetünk, hogy ahova Jézus eljutott, az Atyához, oda mi is eljuthatunk.
Az öröm a keresztények jellemző vonása kell, hogy legyen. De vajon a mindennapjainkat áthatja-e ez a lelkület? Nem azért örülünk, mert nincsenek problémáink, mert nem kell küzdenünk és könnyű az élet. A problémák, küzdelmek és nehézségek ellenére örülünk, mert tudjuk, hogy végső soron nem ezek határozzák meg az életünket, hanem mert minden értelmet kap és célba ér.
Még egy másik okunk is van az örömujjongásra: Bár Jézus fölment a mennybe, és testileg már nincsen köztünk, de megígérte: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Nem hagy el bennünket, hanem velünk marad. Velünk van, amikor azt a küldetést teljesítjük, amit mennybemenetele előtt, mintegy végrendeleteként, ránk bízott: „Menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Mindenki, aki továbbadja ezt a hitet, megtapasztalja, hogy a feltámadt Úr vele van. A Szentlélek pedig állandóan termi bennünk az öröm, a hálaadás és a béke gyümölcseit.
Feladat a mai napra: Fontoljuk meg ezen a héten, hogy milyen módon teljesít(het)jük családunkban a Jézustól kapott küldetésünket? Hogyan tudjuk egymással megosztani hitünket, hogy gyarapodjon bennünk az öröm és a hála üdvösségünk reménye által?

2017. május 27., szombat

Május 27.



Jn.16,20-23a        (Milyen az Atyának tetsző imádság?)
„Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.“

Az Atya tudja, mire van szükségünk. Akkor miért biztat minket Jézus arra, hogy kérjünk a nevében, és méghozzá akármit? Jézus nevében kérni más, mintha valamit saját nevünkben kérünk. Ha Jézus nevében kérünk, bevonjuk őt a döntéseinkbe és megpróbáljuk úgy látni a dolgokat, ahogyan ő látja. Ha őszintén, mélyen magunkba nézünk meg tudjuk különböztetni mi az  amire valójában szükségünk van. Megnyílunk ilyenkor Isten számára, és túllépünk önmagunkon. Ha Jézus előtt őszintén feltárjuk lelkünket, és mindent, ami bennünk van, és vágyainkat, félelmeinket, örömeinket, szükségeinket elé visszük már az egy imádság. Bízzunk abban, hogy megtaláljuk azokat a kéréseinket, ami lelkünk javára válik és Jézus megadja. Már az is nyereség, hogy előtte vagyunk, hogy egy más dimenzióba igyekszünk lépni. Minél többször tesszük ezt, annál inkább rádöbbenünk, hogy másra nincs is szükségünk mint a vele való bizalmas együttlétre. Ha megértjük Isten szeretetét akkor nem evilági javakat fogunk kérni, hanem azt hogy üdvözítsen minket és másokat is segítsen üdvösségére. Ha mindaz amit kérünk megegyezik isten üdvözítő tervével a kérésünk valóra válik. Ha úgy érezzük, hogy Isten nem hallgat meg, bízzunk abban, hogy ő az örök élet távlatában kezel minket, egyenként és minden ember lelki javára tekintettel.
Annak elismerése, hogy Jézus nélkül semmit se tehetünk, alázatos és gyermeki hozzáfordulásra indít. Lehetséges, hogy azért kerülünk látszólag lehetetlen helyzetbe, mert arra hív, hogy menjünk hozzá, vegyük fel vele a kapcsolatot. Nekünk van szükségünk arra, hogy megfogalmazzuk kéréseinket, kifejezzük a reá való utaltságunk, a Tőle való függésünk. „Ha bennem maradtok és tanításom is bennetek marad, kérjetek, amit akartok, megkapjátok azt”, mondja Jézus (Jn15,7). Kérjük azt a kegyelmet, hogy benne maradjunk, és akkor mindig jöhetnek a további kérések!
Feladat a mai napra: Pünkösd közeledtével kérjük imánkban a Szentlélek ajándékait!

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma