Jn 16,20-23a (Milyen az igazi öröm?)
„Bizony,
bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig
örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az
asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban
megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy
ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd
titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. S
azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem.
Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.“
Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.“
A
Szentírás e részében Jézus sokat beszél arról az örömről, amit tanítványainak
igér. A minden napok egyhangú robotjában élő, a szürke hétköznapok gondjaival, bajaival
küszködő ember részéről gyakran elhangzik ez a kérdés: Hát minek is örüljek? Érthető és indokolt a kérdés ha csak a mindennapok
terheit kilátástalanul viselő, és olykor a különböző függőségekbe, olcsó
szórakozásokba, menekülő embereket, és a világ igazságtalanságait, a
betegségeket, a földet a legkülönfélébb módokon veszélyeztető katasztrófákat
nézzük.
Jézus
idejében a tanítványok okkal voltak szomorúak, mikor Jézust szenvedések közt
meghalni látták. A tesszalonikai híveknek sem volt jobb sorsuk, mikor Szent Pál
azt írta nekik, hogy „mindig örüljetek.” A tanítványok szomorúsága örömre vált,
mert Jézus feltámadt.Szent Pál apostol joggal kéri megróbáltatások közt élő
híveitől, hogy örüljenek. Miért? Mert attól a nyomorúságtól amitől igazán
szomorúak lehetnének, a bűntől, Jézus megváltotta őket. A hívő ember tudja, és
hálás azért, hogy Jézus nem csupán valami felszínes, hanem mély, szívbeli
örömet ad. Örömünk alapja: maga Jézus, és amit Ő jelent: Isten irántunk való
szeretete. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban megtapasztalunk egy
mély örömet. Az öröm a szeretet része. Örömmel tölt el, ha szolgáljuk
testvéreinket, ha ember születik a világra, ha talákozunk barátainkkal, ha
ünneplünk a családdal. Öröm az is, ha gyönyörködünk a természet szépségében, ha
megsejtjük a harmóniát a teremtett világban. Minden ember megtalálhatja azt
amiben különösen öröme telik. És milyen öröm a Szentírásban olvasni, hogy az Úr
kedvét találja bennünk (vö. Iz 62,4). Hogy
örül nekünk! „Örömben élni azt jelenti, hogy megmaradunk Istenben, aki a
szeretet, és hiteles prófétának lenni azt jelenti, hogy azt is szeretjük, amit
kritizálunk” (Hays). Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény számára nem jöhet
bánat, és szomorúság, vagy hogy részvétlen a világ és az emberek szenvedései
iránt. De tudjuk, hogy a fájdalom és megpróbáltatás elmúlik, és amikor Jézus
viszontlát minket, örömünket nem veszi el tőlünk senki.
Feladat a mai napra: Fedezzük fel, hogy mivel tudunk több
örömet okozni Istennek, másoknak és magunknak.