Jn 17,1-11a (Dicsőítsd meg Fiadat.)
E
szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám,
elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat
adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet
adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit
küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek
az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál:
részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ
lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A
tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják,
hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled,
továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled
jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az
enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én
nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek
hozzád.
János 17-dik fejezetében találjuk Jézusnak
az Atyához intézett imádságát. Ezt az imát Jézus főpapi imájának szoktuk
nevezni. Ezt az elnevezést csak a 16. század óta használjuk. Mondhatjuk, hogy
nem igazán találja el ennek az imának a pontos értelmét. Jézus itt nem úgy lép
fel, mint főpap, ahogyan ez a Zsidóknak írt levélben megtalálható. János 17-dik
fejezetének tartalma egészen más: Jézus az Atyának ad számot küldetéséről,
művéről és övéiről. Látjuk, hogy Jézus most nem a tanítványoknak beszél az
Atyáról, hanem az Atyához fordul, és vele beszél. Olyan módon imádkozik, hogy
tanítványait veszi be Atyjával való imádságába. A tanítványok előtt, és
előttünk is, nyíltan beszél az Atyával. Fontos, hogy figyeljünk arra, ahogyan
imádkozik, amiről az Atyával beszél, amit kér tőle. Az első, amit kér az
Atyától: „Dicsőítsd meg Fiadat”.
Most, a szenvedés óráján, kéri, hogy az Atya dicsőítse meg őt, ahogyan már meg
is tette. Közös dicsőítésről van itt szó, és sokkal inkább az Atya
megdicsőítéséről. Jézus nem magáért kéri, hanem azért, hogy az Atyát
megdicsőíthesse: „hogy Fiad is megdicsőítsen
téged”. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám
bíztad, elvégeztem.” Jézus feladata abban állt, hogy mi megismerjük az
Atyát és a Fiút, Jézus Krisztust, és általa örök életünk legyen. A tanítványok
most már elfogadják Jézus tanítását és hisznek benne. Jézus mégis könyörög
értük, mert tudja, mennyire rászorulnak az imádságra. Látjuk, hogy Jézus
imádságában nem ő maga a központ, hanem az Atya és az övéi.
Feladat a mai napra: Milyen feladatot bíz rám ma Jézus? Hűségesen
elvégzem azt.