Jn 10, 11-18 (A jó pásztor életét adja a juhokért.)
Én
vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A
béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja,
hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és
szétszéleszti azokat –,mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó
pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya,
és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is
vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya,
mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el
tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra
visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«
Jézus rávilágít arra,
hogy ki a jó pásztor. Az a jó pásztor, aki az Atya szándéka szerint bánik a
rábízott nyájjal. Emlékezzünk vissza Ezekiel próféta szavaira: „Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött,
amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek
azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és
sötétség napján szétszóródtak. Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket
az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket... Magam
terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten.
Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet,
ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint
legeltetem őket. (Ez 34,12-16) Ha Jézus életére tekintünk, láthatjuk, hogy
valóban ő a jó pásztor, akit maga Isten rendelt a népe fölé (vö. Ez 34,23),
Dávid fia. Mennyit beszélt Jézus Isten országáról, hányszor evett az
emberekkel, foglalkozott a bűnösökkel és kitaszítottakkal, hány csodát tett,
ahol megszaporította a kenyeret, meggyógyította a betegeket, kiűzte az
ördögöket, feltámasztotta a halottakat, visszaadta az embernek méltóságát és
visszavezette őket az Atyával és az emberekkel való közösségre! Egészen addig,
hogy életét adta juhaiért, de akár vissza is vegye, ha mások életére akartak
törni. Jézus teljesen belegyökerezte életét az Atya akaratába. És ez neki egy
óriási szabadságot adott, mert Isten akarata mérhetetlenül nagyobb az emberek
véleményénél és megnemértésüknél. Mit jelent számunkra jó pásztornak lenni?
Mennyire áll számomra szent és egyedüli helyen az Atya akarata? Érzem, hogy
engem is bensőleg szabaddá tesz? Mennyire teszem függővé életemet, döntéseimet
mások véleményétől? Ők valóban mindig azt akarják, amit Isten is akar?
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy átgondoljam
cselekvéseimet. Hogyan szoktam az emberekkel törődni? Kivel kellene esetleg
megtanulnom jó pásztor módon bánni?