XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 27., kedd

Június 27.



Lk 6,6-11                            (Jézus belelátott gondolataikba)
Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene. De ő belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Állj fel és gyere ide a középre!” Az felállt és odament. Jézus odafordult hozzájuk: „Kérdem tőletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?” Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az szót fogadott és meggyógyult a keze. Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek Jézussal.

Lucsás evangélista egy szombati gyógytítással kapcsolatban tovább vezeti az előbbi témát és így egyre nyilvánvalóbbá válik Jézus és a farizeusok közötti feszültség. Jézus azért ment a zsinagógába, hogy tanítson, nem azért, hogy gyógyítson. Észrevette a beteg embert, akinek a jobb keze el volt sorvadva, de azt is, amire a farizeusok gondoltak. De ő belelátott gondolataikba. A farizeusok figyeltek Jézusra, de csak azért, hogy találjanak valamit, ami miatt vádat emelhetnek ellene. Figyelték, vajon megszegi-e a szombati törvényt, azáltal, hogy szombaton gyógyít. Jézus elkerülhette volna a konfliktust, mivel a beteg nem kérte tőle a gyógyulást. Jézus azonban meghívja a beteg embert, hogy álljon a középre majd ellenségeihez fordul. Kettős kérdést intéz hozzájuk, hogy elgondolkodjanak. Kérdésében Jézus a beteg meggyógyítását életmentéshez hasonlítja, ennek elmaradása pedig a megsemmisülést jelentené. (Az ó-szövetségben több helyen beszélnek úgy a betegekről, mint a hálál országban lévőkről vö. Zsolt 86,13). Ahogy Jézus végignézett rajtuk, a farizeusokon, ezzel magabiztosságát és tekintélyét fejezi ki. Nem fél ellenségeitől, mert Ő az Atya küldöttje és meghatalmazottja, tudja, hogy nem cselekszik Isten ellen, ha szombaton gyógyít.
Mai imádságunkban nagyon figyeljünk Jézus magatartására, és kérjük őt, hogy tanítson meg minket, konfliktus - helyzetekben is úgy viselkedni, ahogy ő.
Feladat a mai napra:  Ma a megszentelt élet napja van. Imádkozzunk különösen is a szerzetesekért.

2017. június 26., hétfő

Június 26.



Lk 6,1-5                              (Az Emberfia ura a szombatnak is)
Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belőle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

A mai napi idézet középpontjában a szombati törvény megtartása áll. Jézus korában sok előírás létezett, amelyek előírták, mit nem volt szabad megtenni a szombati nyugalom miatt. Ezek sokszor elviselhetetlen teherré váltak. Lukács evangélista a közösségének is írja, hogy keresztényként hogyan kell viselkedni a szombati törvényekkel szemben. A szituáció a következő volt: a tanítványok szombaton kalászokat téptek és kezükkel szétmorzsolták. Ez a két tevénység pedig meg volt tiltva, és azért a farizeusok számára Jézus tanítványai ezzel kétszer is megsértették a szombati törvényt. A farizeusok ennek okát kutatták. A tanítványok helyett Jézus válaszolt kérdéseikre. Dávid magatartására utal: ő is tett olyat, amit nem lett volna szabad megtennie. Dávid is megszegte a törvényt és az, hogy ezt nem kérdőjelezték meg, mutatja, hogy a törvény alól is lehetnek kivétek. Szükséges esetben (amilyen itt az éhség), az emberi szükséglet fontosabb a szombati törvénynél. Jézus azonban ehhez még egy fontosabb okot is hozzátesz: Emberfia ura a szombatnak is.” Neki több joga van mint Dávidnak, mivel Ő Dávid felett áll, ő az, aki valóban megmondhatja, mit szabad és mit nem szabad szombaton megtenni. Ez azt is jelenti, hogy Jézus az, aki meg tudja mondani nekünk, melyik a helyes magatartás szombaton és máskor is.
Feladat a mai napra:  Arra figyelek, milyen okból teszek vagy mulasztok el valamit. Mikor befolyásolnak Jézus szavai döntéseimet?

2017. június 25., vasárnap

Június 25.



Jer 20,10-13; Róm 5,12-15; Mt 10,26-33
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

A mai napon az évközi idő 12. vasárnapját ünnepeljük. A húsvéti idő, valamint a Szentlélek eljövetelének, a Szentháromság ünnepének és Krisztus Testének és Vérének ünnepe után az évközi időszak folytatódik. Jézus tanítását hallgatjuk, és keressük annak a módját, hogy életre váltsuk azt. A mai evangéliumban Jézus bátor hitvallásra hívja apostolait. Hitvallásunk anyaga mindaz, amit a Jézussal való párbeszédben hallunk, mindaz amire bennünket tanít: Igéje és az Egyház tanítása által. Ha híreket hallgatunk akár a TV-ben vagy rádióban úgy tűnik, hogy az embereket csak a negatív rémhírek érdeklik. Milyen fontos, hogy Jézus evangéliumát adjuk tovább! Jézus arra buzdít minket, hogy akár a háztetőről is hirdessük. Mert a TV-csatornákban és tömegkommunikációban hallgatott hírek az evilági életre irányul. Jézus apostolának azonban az emberek üdvösségét kell szolgálnia. Legyen szívügyünk, hogy Jézus örömhíre eljusson az emberekhez! Gondolkodjunk el most azon, hogy mit akar nekem ezzel mondani? Mire akar esetleg rátapintani saját életemben?  Halljuk meg Jézus bátorító üzenetét: Ne félj senkitől! Ne félj azoktól, akik esetleg leintenek. Ne félj megosztani az imádságodat. Hiszen ezzel a testvéreid üdvösségét szolgálod. Mi következik számomra ebből? Milyen következő lépésre indít engem? Ha Jézus igazán megérintette lelkemet, nem tudom elrejteni örömömet. Hálatelt szívvel és gyermeki bizalommal váltsuk tettekre és osszuk meg örömünket másokkal.
Feladat a mai napra: Életre váltom azt, amit a mai imádságomban megértettem.

2017. június 24., szombat

Június 24.



Lk 5,33-39                         (Az új bor új tömlőbe való)
Ők azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.”

Érdekes kérdéssel találkozunk a mai részletben: János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai úgy szintén. A te tanítványaid miért nem teszik ugyanezt? Jézus nem magyarázkodik nekik, hanem egy ellen kérdést tesz fel nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? A kérdésből kiderül, hogy nem a cselekmény az igazi kérdés, hanem az, hogy mi a különbség Keresztelő János, a farizeusok és Jézus között? Azért nem böjtölnek, és nem is böjtölhetnek, mert itt nem csupán ember van jelen, hanem Isten Fia. Különben Jézus tanítványai is böjtölnének. Rá is utal arra hogy eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. És emlékszünk arra, hogy meg is tanítja tanítványait imádkozni. Felkészíti őket arra, ami majd jön. De most velük van és ilyenkor nem lehet böjtölni. De még nagyon imádkozni sem kellett nekik, hiszen Jézusban Isten van jelen, és amikor vele beszélgetnek, akkor Istennel beszélgetnek. Tehát állandóan imádkoztak. De Jézus példabeszédet is mond nekik, hogy ezzel ráutaljon nekik a helyzetre: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.” Ez a példabeszéd eszünkben juttathatja Isten jövendölését Izajás próféta könyvéből: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19) Ezzel a példabeszéddel rá akar mutatni arra, hogy itt valami teljesen új dolog történik. A görög szócska παλαιούς, ami kétszer is előfordul a ruhánál és a tömlőnél, annyit jelent mint „régi, elavult”, nem annyira pejoratív értelmű mint „ócska”. Jézus nem minősíti le a régit, se nem veti el. Annak is megvan a jelentősége és értéke. De az újat nem szabad a régivel összevegyíteni, mert abból nem sül ki semmi jó. Mint a régi tömlő már nem elég rugalmas az új bor befogadására, úgy azok is sokszor úgy járnak, akik a régi dolgokhoz, módszerekhez ragaszkodnak, azokat szokták meg. És ez nem is baj. A kettő, a régi és az új, megfér egymás mellett, ha egymást tiszteletben tartják.
Feladat a mai napra: Mit jelentenek számomra Isten új útjai? Készen állok befogadásukra? Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen nekünk abban, hogy az új dolgokat szabadsággal tudjuk elfogadni.

2017. június 22., csütörtök

Június 22.



Lk 5, 27-28                        (Kövess engem!)
Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt.

Talán kicsit meglepő számunkra ez a történet: Jézus, miután kiment a házból, ahol előbb még gyógyított, meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” Kicsit tanácstalanul hagy minket ez a spontaneitás: már korábbról ismerték egymást? Mi indította Lévit arra, hogy egyszerűen visszahagyjon mindent, és kövesse őt? Nem volt neki családja? Milyen fajta találkozás lehetett, hogy ilyen spontán és határozottan hozzon egy életre szóló döntést? De tegyünk fel magunknak egy kérdést: Ha én lennék hasonló helyzetben, és Jézus oda jönne hozzám, és azt mondaná nekem: „Kövess engem!” akkor mi indítana engemet arra, hogy felkeljek és mindenemet visszahagyva, kövessem őt? Talán csak így érthetjük meg Lévit is. Biztos, hogy nem csak kíváncsiságból vagy unatkozásból tette. Amikor Isten hívja az embert nagyon egyértelmű és meggyőző a felszólítása. És mélyen megértem, hogy Istennek van igaza. Léviben látszik a bizalom gyönyörű kifejezése. Csak az tud így válaszolni Jézus hívására, aki megbízik benne.
Feladat a mai napra:  Kérjük ma Jézustól, hogy erősítse meg belé vetett bizalmamat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma