XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 30., péntek

Június 30.



Lk 6,20-23                         (Boldogok vagytok...)
Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.

Jézus ebben beszédében rámutat nekünk egy teljesen más értékrendre. És első olvasásra lehet, hogy nem értünk vele egyet. Hiszen miért lehet boldog az, aki szegény, aki éhezik, sír vagy akit gyűlölnek és kitaszítanak? Nyilván nem azért boldog az ember, mert ez történik vele. Jézus inkább másra akarja felhívni a figyelmünket: az anyagi jólét, a siker, a közösség önmagában még nem tesz boldoggá. Hozzáteszi: az Emberfia miatt. És ez egy fontos szempont. Hiszen az evangélium szerinti élet nem óv meg minket a nehézségektől, sem a kudarcoktól, küzdelmektől, vagy megaláztatástól. Aki azonban az evangélium szerint él, annak az élete más talajon áll: Isten szeretetébe és jelenlétébe gyökerezik. A hit egy nagyon fontos ajándék: hiszen megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Isten nem hagy minket magunkra, hanem velünk szenved és küzd, megosztja sorsunkat. És ő tesz bennünket képessé arra, hogy közösséget építsünk, szeressünk, megbocsássunk, újrakezdjünk. Erre hív minket Jézus, hogy belőle éljünk. Kövessük az ő példáját, keressük közösségét, és meglátjuk, hogy valóban boldogok leszünk.
Feladat a mai napra: Megosztom a mai nehézségeimet Jézussal.

2017. június 29., csütörtök

Június 29.


Lk 6,17-19                         (Hogy hallgassák Jézust)
Aztán lejött velük a hegyről és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről, hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.

Az eredeti szövegben a mai idézet csak egy mondatból áll. Abban összefoglalva Lukács evangélista hatásos képet vázol: Jézus azután, hogy lejött a hegyről a tizenkettővel, rengeteg tanítvány és hatalmas néptömeg várta a sík terepen, nemcsak a zsidó, hanem pogány területekről is. Ezen az helyen a Jézus körül összegyűlt csoport visszatükrözi a későbbi Egyház szerkezetét. A nagy tömeg pedig azért gyűlt így össze, hogy hallgassa Jézust ill. megérinthesse Őt, gyógyulást találva ezáltal. Első helyen Jézus tanításának hallgatása szerepel. Emberek sokasága vágyakozott Jézus szavai után csakúgy, mint testi gyógyulás után. Érdekes, hogy Lukács a tisztátlan lelkektől való gyógyulást rögtön Jézus szavának a hallgatása után említi és nem az érintés után. Éppen azért, mivel Jézus szavai azok, melyek kiűzik a tisztátlan lelkeket és magukkal hozzák a lelki gyógyulást.
Talán felmerül bennünk az a kérdés: Hogyan érinthet meg bennünket Jézus, ha már nem él köztünk mint ember? Szavain keresztül tapasztalhatjuk meg érintését, és amikor lelki szemünk elé idézzük az evangéliumi történeteket igazi kapcsolatba léphetünk Jézussal. Ezzel a bizalommal forduljunk elé, hogy ma is mint akkor mindenkit meggyógyítson.
Feladat a mai napra:  Miért fordulok ma Jézushoz, mit kívánok tőle?

2017. június 28., szerda

Június 28.



Lk 6,12-16                (Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte)
Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.

Lukács evangéliumában többször említi, hogy Jézus elvonul imádkozni. Sokszor fontos események, döntések előtt teszi ezt Jézus. Ebben az esetben, a tizenkettő kiválasztása előtt Jézus hosszan imádkozik. Halljuk, hogy nem egy pontosan meghatározott hegyre ment ki. A hegy az Isten közelségét jelképezi, ősiek hite szerint a hegyen közelebb voltak Istenhez. Az ó-szövetségben Mózes a hegyen (Horeb/Sinai hegy) beszélt Istennel és vette át a tízparancsolatot, a torát. Jézus ugyanezzel az Istennel beszél egy egész éjszakán át. Tőle kapja Jézus az indítást, Isten új népének kialakításához, mivel a 12 apostol Izrael 12 törzsére utal. Elmélkedjük ma egy keveset Jézus imádságáról: Miről beszélt az Atyával? Hogyan értette meg, hogy éppen ezeket a személyeket kell kiválasztania? Miért imádkozott ennyire sokáig? A mi gondolkodásunk szerint, talán elég lett volna, ha Isten megmondja neki a neveket, és így gyorsan végzett volna az imádsággal. Jézusnak és az Atyának viszont, fontos volt minden egyes személyről alaposan is elbeszélgetni. Jézusnak szüksége volt az Atya szemléletére, látásmódjára. Tanítványai közül, akiket mind magához szólított, kiválasztott tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket. Lukács evangélista számára az „apostolok” Jézus működésének igazi tanúi. Az ősegyházban nekik különös, sajátos szerepük van.
Feladat a mai napra: Felkeressük azt a helyet, ahol Istenhez közelebb érezzük magunkat.

2017. június 27., kedd

Június 27.



Lk 6,6-11                            (Jézus belelátott gondolataikba)
Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene. De ő belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Állj fel és gyere ide a középre!” Az felállt és odament. Jézus odafordult hozzájuk: „Kérdem tőletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?” Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az szót fogadott és meggyógyult a keze. Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek Jézussal.

Lucsás evangélista egy szombati gyógytítással kapcsolatban tovább vezeti az előbbi témát és így egyre nyilvánvalóbbá válik Jézus és a farizeusok közötti feszültség. Jézus azért ment a zsinagógába, hogy tanítson, nem azért, hogy gyógyítson. Észrevette a beteg embert, akinek a jobb keze el volt sorvadva, de azt is, amire a farizeusok gondoltak. De ő belelátott gondolataikba. A farizeusok figyeltek Jézusra, de csak azért, hogy találjanak valamit, ami miatt vádat emelhetnek ellene. Figyelték, vajon megszegi-e a szombati törvényt, azáltal, hogy szombaton gyógyít. Jézus elkerülhette volna a konfliktust, mivel a beteg nem kérte tőle a gyógyulást. Jézus azonban meghívja a beteg embert, hogy álljon a középre majd ellenségeihez fordul. Kettős kérdést intéz hozzájuk, hogy elgondolkodjanak. Kérdésében Jézus a beteg meggyógyítását életmentéshez hasonlítja, ennek elmaradása pedig a megsemmisülést jelentené. (Az ó-szövetségben több helyen beszélnek úgy a betegekről, mint a hálál országban lévőkről vö. Zsolt 86,13). Ahogy Jézus végignézett rajtuk, a farizeusokon, ezzel magabiztosságát és tekintélyét fejezi ki. Nem fél ellenségeitől, mert Ő az Atya küldöttje és meghatalmazottja, tudja, hogy nem cselekszik Isten ellen, ha szombaton gyógyít.
Mai imádságunkban nagyon figyeljünk Jézus magatartására, és kérjük őt, hogy tanítson meg minket, konfliktus - helyzetekben is úgy viselkedni, ahogy ő.
Feladat a mai napra:  Ma a megszentelt élet napja van. Imádkozzunk különösen is a szerzetesekért.

2017. június 26., hétfő

Június 26.



Lk 6,1-5                              (Az Emberfia ura a szombatnak is)
Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belőle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”

A mai napi idézet középpontjában a szombati törvény megtartása áll. Jézus korában sok előírás létezett, amelyek előírták, mit nem volt szabad megtenni a szombati nyugalom miatt. Ezek sokszor elviselhetetlen teherré váltak. Lukács evangélista a közösségének is írja, hogy keresztényként hogyan kell viselkedni a szombati törvényekkel szemben. A szituáció a következő volt: a tanítványok szombaton kalászokat téptek és kezükkel szétmorzsolták. Ez a két tevénység pedig meg volt tiltva, és azért a farizeusok számára Jézus tanítványai ezzel kétszer is megsértették a szombati törvényt. A farizeusok ennek okát kutatták. A tanítványok helyett Jézus válaszolt kérdéseikre. Dávid magatartására utal: ő is tett olyat, amit nem lett volna szabad megtennie. Dávid is megszegte a törvényt és az, hogy ezt nem kérdőjelezték meg, mutatja, hogy a törvény alól is lehetnek kivétek. Szükséges esetben (amilyen itt az éhség), az emberi szükséglet fontosabb a szombati törvénynél. Jézus azonban ehhez még egy fontosabb okot is hozzátesz: Emberfia ura a szombatnak is.” Neki több joga van mint Dávidnak, mivel Ő Dávid felett áll, ő az, aki valóban megmondhatja, mit szabad és mit nem szabad szombaton megtenni. Ez azt is jelenti, hogy Jézus az, aki meg tudja mondani nekünk, melyik a helyes magatartás szombaton és máskor is.
Feladat a mai napra:  Arra figyelek, milyen okból teszek vagy mulasztok el valamit. Mikor befolyásolnak Jézus szavai döntéseimet?