XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 12., hétfő

Június 12.



Lk 4,14-21           (Ma beteljesedett az Írás)
Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.
Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:  „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

Jézus megkeresztelkedése és a pusztában töltött negyven nap után Jézus megkezdi nyilvános működését Galileában. Jézus igehirdetésének az elején a Názáreti „látogatást” állítja elénk Lukács evangélista. Názáretben nőtt fel, az ottani emberek ismerték mint Józsefnek, az ácsnak a fia. Sok év alatt egy faluban éltek együtt, egy volt a sok falusi között. Jézus most pedig velünk is akarja megosztani küldetését. Hogyan fognak reagálni rá? Hogyan nyílhatnak ki Jézus addig elrejtett azonossága iránt? Hogyan tud róla beszélni? Jézus Názáretben nem tesz rendkívüli dolgot, egy csodát sem. A általánost teszi: szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett”. Jézus nem tartott nagy beszédet, vagy egy előadást. Hagyta, hogy Isten igéje szóljon. „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek...” Izajás próféta mondatával (Iz 61,1) mutatta be küldetését. Az új a megszokottban, a minden szombati felolvasási szertartásban az, hogy Jézus hozzáfűzte, hogy „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Jézus képes volt várni, a falusi szokásos életben részt venni addig, ameddig az Atya meghatározta az időt. Amikor betelt az idő, kezdte azt az újat élni, amit Atya kívánt tőle. Mit mond nekem ez az idézet? Hogyan tudom a megszokottat  új módon élni? Kérlek, Jézus, segíts, hogy jobban megértsem, mit jelentett számodra fellépésed a szülőfaludban.
Feladat a mai napra: A megszokottat rendkívüli módon próbálom meg élni, hogy benne fedezzem fel Isten üzenetét.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma