XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 17., szombat

Június 17.



Lk 4,42-44                         (hiszen ez a küldetésem)
Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. De ő azt felelte: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” És hirdette Júdea zsinagógáiban.

Halljuk, hogy Jézus amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. Talán késő éjszakáig gyógyított, azután pedig felkeresett egy elhagyatott helyet. Lukács evangélista nem beszél arról, mit tett ott. Márk evangélista szerint Jézus visszavonult, hogy imádkozzék. Mindenképpen fontos volt Neki az egyedüllét ahhoz, hogy küldetésén elgondolkodjon. A sok tennivaló közepette küldetésünk könnyen „önállósulhat”: azt tesszük, amit a körülmények vagy a körülöttünk lévő emberek elvárnak tőlünk. Jézus is megtapasztalta ezt a veszélyt. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. A kafarnaumiak a názáretiekkel ellentétben éppen azt akarták, hogy Jézus maradjon közöttük. Itt elfogadták Őt, ezt kihasználhatta volna. De Jézus nem az emberek kívánsága szerint cselekszik, hanem aszerint, amit az Atya kíván Tőle, amire küldte Őt. „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” Jézus hűséges marad küldetéséhez. Számunkra is fontos kell legyen, hogy olykor visszavonuljunk egy magányos helyre és eltávolodjunk kicsit a mindennapi életünktől. Így tudunk mi is hűségesek maradni küldetésünkhöz, életállapotunkhoz. Nemrég mesélte egy férj, hogy amikor elcsöndesedett, rá kellett döbbennie, hogy elég közel kerültek egymáshoz egy kolléganőjével, aki a cég másik tulajdonosa volt és ezért rendszeresen beszéltek egymással, olyannyira hogy akár még éjfélkor is hívták egymást. Megértette ez a férfi, hogy ez egy veszélyforrás lehet házastársi hűségére vonatkozóan, és bár nem kell túl szigorúan, távolságtartóan sem viselkedni, de túl lazának sem szabad lenni a másik nemmel való kapcsolatban. Mindennek megvan a maga helye és ideje, és azok az éjféli telefonbeszélgetések talán azért már nem voltak helyénvalóak. Merjünk mi is változtatni, változást kieszközölni - ahogy Jézus is tette „más városokban is kell mennem” -, ha éppen ez válik szükségessé.
Feladat a mai napra: Visszatekintek a hétre: hogyan éltem meg, hova akart vezetni Isten engem, melyik irányba mentem? Hűséges voltam-e az isteni indítására? Melyik irányba kell folytatnom utamat?