XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 18., vasárnap

Június 18.



MTörv 8, 2-3. 14b-16a; 1 Kor 10, 16-17; Jn 6, 51-58
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

„Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában”. Ez a mondat, amellyel a mai első olvasmány kezdődik, legyen számunkra is felhívás! Most a nyári szünetben, amikor egy mozgalmas, forgalmas év után megállunk és pihenünk, vegyük magunknak időt, hogy visszagondolunk arra az útra, amelyen Isten ebben az évben személyesen, és mint család vezetett minket. Mózes emlékeztette Izrael népét Istennek gondoskodó, védelmező, hűséges vezetésére, ahogyan „kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon.” Biztosan voltak családjainkban is nehézségek, amelyeket át kellett élnünk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Isten ott is velünk volt és a nem hagyta egyedül családunkat. Próbáljuk észrevenni, milyen módon volt jelen és hogyan nyújtott újra meg újra segítséget és adott erőt a további útra. „A kősziklából fakasztott vizet neked, a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek.” A mai vasárnapon, Úrnapján, amikor Krisztus Szent Teste és Vére ünnepét ünnepeljük, különösen hálásak szeretnénk lenni azért a táplálékért, amellyel Isten táplál mindet földi zarándokutunkon. „Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Én vagyok az élet kenyere”, mondja Jézus. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.” Úgy akarta Isten, hogy az Élet kenyerével, Jézus testével táplálkozzunk minden szentáldozáskor. Ahogyan a testünk igényli minden nap az ételt, úgy a lelkünk is. Az eucharisztikus Jézussal való találkozásból meríti minden ember, minden család a szeretetet, az erőt, az egymás iránti odaadásra való készséget. „Jézus eucharisztikus áldozatában, az új és örök Szövetség áldozatában találják meg a keresztény házastársak a forrást, amelyből házassági szövetségük fakad, benne találják meg a mintaképet és belőle merítik az életet.” (II. János Pál pápa, Familiaris Consortio, apostoli buzdítása 57).
Ma hálás szívvel tekintsünk vissza az elmúlt évre, és köszönjük meg Jézusnak gondoskodó, táplálkozó, erősítő szeretetét, amelyet hűségesen kínált nékünk az eucharisztikus áldozatában. Hagyjuk, hogy a Szentlélek megmutathassa nekünk azokat a gyümölcsöket, amelyeket az eucharisztikus Jézussal való találkozás teremtett bennünk.
Feladat a hétre: Beszélgessünk a családban arról, miért fontos számunkra az Eucharisztia, mit jelent személyesen, házaspárként és családként ebből a szentségből táplálkoznunk.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma