XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 19., hétfő

Június 19.



Lk 5,1-11                            („Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”)
Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Ezen a héten Lukács evangélium ötödik fejezetén elmélkedhetünk. Az első történet a csodálatos halfogásról Lukács saját története, más evangéliumban más módon számolnak be az apostolok meghívásáról. Minden hivatástörténet olyan, mint egy életprogram az ember számára. Az ő saját életének történetére, megtérésére és küldetésére mutat rá. Jézus a Genezáret tavánál állt és tanítani készült a köréje sereglő tömeget. Akkor látja, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Később kiderül, hogy az egész éjszaka halászni voltak, de nem fogtak semmit. Felidézhetjük lelki szemeink előtt ezt a szituációt és hangulatot. Mint egy csendélet: a bárkák, a halászok, akik a hálójukat mossák... Mit érezhettek magukban, min gondolkozhattak? Lehet, hogy közben nem is sokat beszélgettek egymással a halászok. Talán családjaikra gondoltak, csalódott szemeikre, hiszen a halászok ebből éltek, ebből kellett eltartaniuk családjukat. Milyen elkeserítő lehetett számukra, hogy az egész éjszaka a semmiért fáradoztak... És ebbe a helyzetbe jön bele Jézus. Beszáll Simon bárkájába és azt kéri, hogy lökje őt beljebb a vízbe. Mi lehetett Simon belső reakciója? Engedelmeskedett, megtette, amit Jézus kért. Hagyta, hogy Jézus prédikáljon. Hallgatta, vagy szunyókált? Nem tudjuk. De Jézus egyszer csak megszólította őt: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” És Simonból kitört az egész keserűség. „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit,... mégsem áll meg a panaszkodásban, önsajnálatban, hanem hittel hozzáteszi: de a te szavadra, kivetem a hálót.” És Jézus megajándékozza Isten gondoskodó szeretetének bőségével. Annyi halat fogtak mint még sosem. Simon felismeri Jézusban az Istent és saját magát. Félelem fogta el: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Képzeljük magunk elé Jézus tekintetét. Micsoda mérhetetlen nagy irgalom sugározhatott belőle. Jól tudja, hogy ki ez a Simon, ismeri szíve kérdéseit, keserűségét, és azt is tudja, hogy ez a Simon még sokkal többre képes, ha Jézussal együttműködik. Ezért azt mondja neki: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Ez életének igazi küldetése. Elhívja régi halászéletéből, hogy ezentúl emberhalász legyen, embereket vezessen el az Istenhez. Simon mindig újra erőt és ihletet merített ebből az eseményből, hogy betöltse küldetését. Milyen az én hivatásom története? Milyen küldetést kaptam Istentől?
Feladat a mai napra:  Felidézem magamban hivatásom történetét, és engedem, hogy Jézus újra megerősítse küldetésemet. Ha még nem rendelkezem ilyen élménnyel, akkor kérhetem Jézust és rendelkezésére bocsáthatom életemet.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma