XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 21., szerda

Június 21.



Lk 5,17-26                         (Ember, bűneid bocsánatot nyertek)
Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte. És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék, de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Hitük láttán így szólt: „Ember, bűneid bocsánatot nyertek.” Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?” Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: „Miféle gondolatokat forgattok magatokban? Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy: Kelj fel és járj? De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani!” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!” A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament Mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták az Istent, és félelemmel eltelve mondották: „Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk a tanúi.”

A tegnapi történet végén ott állt, hogy Jézust egyre többen keresték, mert elterjedt a leprás gyógyulásának a híre. Jézus azonban elvonult a pusztába, és imádkozott. Miért? Mert elsődleges feladata nem a betegek gyógyítása volt, hanem Isten országának hirdetése. Mindig azt tette, amire a Lélek indította őt. A mai történetben azt olvashatjuk, hogy miközben tanított, az Úr ereje gyógyításra ösztönözte. Milyen figyelmes volt Jézus a lélek ösztönzéseire. Mindig készen állt arra, hogy új feladatát elfogadja és megtegye. Odahoztak eléje egy béna embert. Mivel a tömegtől nem tudtak odaférni Jézushoz, a tetőn át engedték le őt. Milyen fontos lehetett barátainak a béna ember gyógyulása. Eltökélt szándékuk volt, és hittek abban, hogy Jézus őt meg fogja gyógyítani. És Jézus a hitük láttán így szólt: „Ember, bűneid bocsánatot nyertek.” Talán kicsit furcsa lehet számunkra, hogy miért mondja Jézus: bűneid bocsánatot nyertek. Miért nem azt mondta neki először, kelj fel és járj? Jézus arra tanít minket, hogy a betegségeknek nem csak fizikai eredete lehet, hanem lelki eredete is. Sokszor a bűn az, ami legjobban lebénít minket. Jóllehet, még képesek vagyunk járni, de a lelkünkben elveszítettük a szeretet rugalmasságát, szabadságát a bűn miatt. Minden ember követ el bűnt. És talán pont ezért erre a legfontosabb és elsődleges üzenetre van szükségünk: hogy van, akinek van hatalma a földön bűnöket megbocsátani. Van újrakezdési lehetőség!
Feladat a mai napra: Ezért ma bátran forduljunk Jézushoz! Akár saját magunk számára, vagy másokért kérjük tőle a testi-lelki gyógyulást, megújulást.