XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 4., vasárnap

Június 4.



ApCsel 2, 1-11; 1 Kor 12, 3b-7. 12-13; Jn 20, 19-23
Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: ,,Nem Galileából valók mindnyájan, akik itt beszélnek? Hogyan hallhatja hát őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben született? Mi, pártusok, médek, elamiták; és Mezopotámiának, Judeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának és Pamfiliának lakói; Egyiptomból, a líbiai Ciréne vidékéről és Rómából való zarándokok; zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!''

Pünkösd napján két fontos esemény történt: A Szentlélek eljövetele és az Egyház nyilvánvalóvá válása. Idén pünkösdkor a családév keretében különösön szeretnénk hálát adni Istennek, hogy az Egyházhoz, mint az Ő családjához tartozunk, mivel „az Egyház nem más, mint ’Isten családja’” (Katolikus Egyház Katekizmusa 1655). Kezdettől fogva az volt Istennek a szándeka, amikor teremtette az embereket, hogy összegyűjtse őket egy népben, egy közösségben, egy nagy családban. „Istennek e családja az Atya terve szerint az emberi történelem folyamán lépésről lépésre alakul és valósul meg. Az Egyházat ugyanis a világ kezdete óta előképek jelezték, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan előkészítette, a végső időkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, és az idők végén dicsőségesen be fog teljesedni” (Katolikus Egyház Katekizmusa 759). Amikor a Szentlélek eltöltötte az apostolokat nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket. De olyan módon, hogy mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. És az okozott a nagy megdöbbenést, az volt a csodálatos, hogy egymás meg tudták érteni. Közös nyelvünk lett a Szentlélek által, amin hallgatni tudták Isten üzenetét, az evangélium örömhírét, amelyet Isten mindenkinek szánt: mindnyájunknak közös Atyánk van. Krisztus által az egy Lélekben mindenkinek szabad útja nyílt az Atyához. „Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe.” (Ef 2,19) A Szentlélek bennünk is meg akarja erősíteni ezt a csodálatos valóságot, hogy mindnyájan az „Egy-ház”hoz, Isten családjához tartozunk, mivel mindnyájan Isten szeretett gyermekei vagyunk. „A gyermekké fogadás lelkét kaptátok, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!« Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.” (Róm 8,15.16) Ezért imádkozunk nap mind nap „Miatyánk, aki a mennyekben vagy...”. A megértés a kis családban mint a nagyban viszont a Szentléleknek a műve. Különbözők vagyunk, mindenkinek saját temperamentuma, kifejezésmódja van. És bár csak egy nyelvet beszélünk, magyarul, nem mindig úgy tűnik, hogy megértjük egymást. Ha viszont a Szentlélekhez fordulunk és segítségét kérjük, azt fogunk tapasztalni, hogy az Ő fényében és szeretetében a másikat más módon láthatjuk, érthetjük. Már nem annyira idegen számunkra, hanem igazi testvérré válik. Legyen ebben a pünkösdi időben szájunkon sokszor ez a fohászkodás: „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk. Add, hogy az ő csodálatos egyesítő ereje mindnyájunkat testvéri szeretetben kapcsoljon össze.”
Feladat a hétre:  Elgondolkodom azon, hogy a Szentlélek melyik ajándékát kaptam, és amivel tudom szolgálni az egyházközösségemet. Ezen a héten vállalok egy konkrét feladatot.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma