Lk 3,7-14 (Teremjétek a bűnbánat méltó
gyümölcsét!)
Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy
megkeresztelkedjen: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok
az eljövendő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne
mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van
hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak. A
fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt,
kivágnak és tűzre vetnek.” Ekkor megkérdezte a tömeg: „Mit tegyünk hát?” „Akinek két ruhája van - válaszolta -, az
egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy
tegyen”. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá:
„Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi
meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így
felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
„Keresztelő János fellépése valami egészen eredeti jelenség volt. Az ő
keresztsége, amelyre felszólít, különbözik a szokásos vallási jellegű
mosakodásoktól. Ezt a keresztséget nem lehet megismételni, és egész életre
szóló, döntően új fordulatnak kell lennie. Új gondolkodás- és cselekvésmódra
hívó lángoló felszólításhoz kapcsolódik, amely mindenekelőtt Isten ítéletének a
kihirdetéséhez és annak a „Nagyobbnak” a meghirdetéséhez fűződik, aki majd
János után jön.... Elképzelhetjük azt a rendkívüli hatást, melyet a Keresztelő
alakja és üzenete előidézett abban a történelmi órában a forrongó
Jeruzsálemben. Végre ismét itt volt egy próféta, akit élete is igazolt. Végre
ismét Isten cselekvése ígérkezik a történelemben... János keresztségéhez
hozzátartozott a „gyónás”, a bűnök megvallása. A korabeli zsidóság ismerte az
inkább általános, formális bűnvallomásokat, de az egészen személyes
bűnvallomást is, amelyben fel kellett sorolni a konkrét bános cselekedeteket.
Valóban az eddigi bűnös lét felülmúlásáról van szó, elindulásról egy új,
megváltozott élet felé.”[1] Mit
jelent számomra saját keresztségem? Számomra is egy életre
szóló, döntően új fordulatot jelent? Akik kicsi
korukban keresztelkedtek meg, nyilván nehezebb ezt a kérdést megválaszolni mint
azoknak, akik felnőtt korukban keresztelkedtek. Számukra nem volt tudatos
döntés, hiszen helyettük döntöttek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mi
életünkben nem kell megtörténnie ennek a döntő fordulatnak. Az Istennel való
bensőséges közösséghez alapvetően fontos a személyes odafordulás és döntés
Isten és az evangélium szerinti élet mellett. Ezt a döntést minden nap meg kell
újítanunk és erősítenünk, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy mindig
az evangélium szerint élünk. Mit jelent számomra ma keresztényként élni?
Feladat a mai napra: Ma
újra döntök Isten és az evangélium útjai mellett.