XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 6., kedd

Június 6.



Lk 3,7-14                            (Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!)
Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” Ekkor megkérdezte a tömeg: „Mit tegyünk hát?”  „Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen”. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”

„Keresztelő János fellépése valami egészen eredeti jelenség volt. Az ő keresztsége, amelyre felszólít, különbözik a szokásos vallási jellegű mosakodásoktól. Ezt a keresztséget nem lehet megismételni, és egész életre szóló, döntően új fordulatnak kell lennie. Új gondolkodás- és cselekvésmódra hívó lángoló felszólításhoz kapcsolódik, amely mindenekelőtt Isten ítéletének a kihirdetéséhez és annak a „Nagyobbnak” a meghirdetéséhez fűződik, aki majd János után jön.... Elképzelhetjük azt a rendkívüli hatást, melyet a Keresztelő alakja és üzenete előidézett abban a történelmi órában a forrongó Jeruzsálemben. Végre ismét itt volt egy próféta, akit élete is igazolt. Végre ismét Isten cselekvése ígérkezik a történelemben... János keresztségéhez hozzátartozott a „gyónás”, a bűnök megvallása. A korabeli zsidóság ismerte az inkább általános, formális bűnvallomásokat, de az egészen személyes bűnvallomást is, amelyben fel kellett sorolni a konkrét bános cselekedeteket. Valóban az eddigi bűnös lét felülmúlásáról van szó, elindulásról egy új, megváltozott élet felé.”[1] Mit jelent számomra saját keresztségem? Számomra is egy életre szóló, döntően új fordulatot jelent? Akik kicsi korukban keresztelkedtek meg, nyilván nehezebb ezt a kérdést megválaszolni mint azoknak, akik felnőtt korukban keresztelkedtek. Számukra nem volt tudatos döntés, hiszen helyettük döntöttek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mi életünkben nem kell megtörténnie ennek a döntő fordulatnak. Az Istennel való bensőséges közösséghez alapvetően fontos a személyes odafordulás és döntés Isten és az evangélium szerinti élet mellett. Ezt a döntést minden nap meg kell újítanunk és erősítenünk, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy mindig az evangélium szerint élünk. Mit jelent számomra ma keresztényként élni?
Feladat a mai napra:  Ma újra döntök Isten és az evangélium útjai mellett.


[1] J. Ratzinger, a Názáreti Jézus, 30-31. o.