Lk 4,5-8 (Jézus második kísértése)
Erre
a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki
a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom -
mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva
hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat,
Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”
„Az ördög látomásszerűen egy magas hegyre vezeti az Urat. Megmutatja
neki a világ minden birodalmát és azok gazdagságát és fölkínálja neki a
világuralmat. Hát nem éppen ez a Messiás küldetése? Nem őneki kell a világ
királyának lennie, aki az egész földet a béke és a jómód nagy birodalmában
egyesíti?” Feltámadása után Jézus azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom a
mennyben és a földön” (Mt 28,18). Csak annak van valódi hatalma, aki ezzel a
hatalommal rendelkezik. Jézus mint Feltámadt rendelkezik ezzel a hatalommal. Ez
a hatalom tehát feltételezi a keresztet, feltételezi Jézus halálát. Feltételezi
a másik hegyet – a Golgotát, ahol az emberek kigúnyolják, övéi elhagyják, a
kereszten függ és meghal.” Amikor Jézus a tanítványainak erről beszél, nem
értik meg őt. Mert elképzelésükben olyan Messiás szerepelt, aki hős, nagy
(politikai) hatalommal rendelkező, és Úrrá lesz a szenvedésen is. A nép ilyen
Messiást várt, egy forradalmárt, aki helyre állítja az igazságot az országban.
Ezért a második kísértésben egy alapvető kísértésről van szó: „Annak a
kérdéseként jelenik meg, hogy mit kell tennie a világ megváltójának. Ez a
kísértés áthatja Jézus egész életét és hivatása útjának döntő fordulópontján
még egyszer egészen nyilvánvalóan megmutatkozik”, amikor Péter megvallja Jézus
Istenségét, de amikor Jézus arról beszél, hogy az Isten fiának szenvednie kell
és meg fog halni, akkor Péter félrevonta Jézust és szemrehányást tett neki: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet meg
veled!” „Ha ezeket a szavakat úgy olvassuk, hogy a
háttérben ott a megkísértés története, mint annak visszatérése a döntő
pillanatban, akkor értjük meg igazán Jézus hihetetlenül kemény válaszát: „Távozz előlem, sátán! Botrány vagy nekem, mert nem
Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével”
(Mt 16,22köv.).” És mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel szemben? „Vajon nem
mondjuk-e mindannyian újból és újból Jézusnak, hogy üzenete az uralkodó
véleményekkel szembeni ellentmondásokhoz vezet, és ezért a sikertelenség, a
szenvedés, és az üldöztetés veszélye fenyegeti? Az emberi ország emberi ország
marad, és aki azt gondolja, hogy létre tudja hozni a teljesen ép világot, az
egyetért a sátán csalásával és átjátssza a világot az ő kezébe.
Akkor végső soron mit hozott Jézus, ha nem a világbékét, mindenki
jólétét, ha nem a jobb világot hozta el?
Mit hozott akkor? A válasz egyszerűen így hangzik: Istent. Jézus Istent hozta
el, és ezzel végső eredetünk „honnan”-jának és életutunk „hová”-jának az
igazságát, a hitet, reményt és a szeretetet. Csak szívünk keménysége miatt
gondoljuk, hogy az kevés. Igen, Isten hatalma csendes ebben a világban, de ez
az igazi, a maradandó hatalom.” Ezért erre a kísértésre csak egy válasz lehet: „Uradat,
Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”[1] Hogyan
találkozom életemben ezzel a kísértéssel? Milyen magatartásra hív engem Isten?
Feladat a mai napra: A mai napon ki akarom
fejezni Istennek, hogy ő áll számomra az első helyen, és neki szolgálok
mindavval, amit teszek.