Lk 7,1-10 (A százados már hallott Jézusról)
Amikor
ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. Ott betegen
feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán
volt. A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit
azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek
odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. Szereti
nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk”. Jézus tehát velük ment. Amikor
már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az
üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat
sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és
meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam
katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak
mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi.”
Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött
tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” Amikor
a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Lukács evangéliuma hetedik fejezetében
arról számol be, ahogyan Jézus kapcsolatba lép négy emberrel: A Kafarnaumi századossal,
a Naimi özvegy asszonnyal, a farizeus Simeonnal és a bűnös asszonnyal. Ezek a
történetek keretbe foglalják Keresztelő János kérdését: Te vagy-e az eljövendő?;
mint Jézus válaszát és Jánosról való tanúságtételét. Érdemes elgondolkodnunk
minden egyes személyről és helyzetükbe képzelni magunkat. Ma a Kafarnaumi
századossal kezdjük. Milyen ember volt ő? Elsőként az tűnik fel, hogy nagy
jótevő ember volt: szerette a zsidó népet és ő építette nekik a zsinagógát is.
Bár az uralkodói hatalomhoz tartozott, nem viselkedett uralkodóként. Pogány
volt, de valamilyen módon mégis vallásos és nyitott a zsidó vallás iránt. Jézusról is hallott már, biztosan érdeklődéssel
fogadta. Beteg szolgája miatt fordult Jézushoz. Ez megmutatja egyrészt, hogy
mennyire fontosnak tartotta ezt a szolgát, annak ellenére, hogy „csak” egy
szolga volt, másrészt pedig, hogy már hitt Jézusban, abban, hogy ő meg tudja
gyógyítani szolgáját. A százados kérésére Jézus elment hozzá, biztosan nem
csupán azért, mert a küldött zsidó vének a százados érdekében beszéltek (bár a
küldöttek lehet, hogy inkább azért jöttek, mert jóban akartak lenni a
századossal, és nem annyira Jézus csodatevő hatalma miatt). A százados azonban
nem várta meg Jézus érkezését, hanem újabb hírnököket küldött hozzá, ezúttal a
barátait. Az üzenet, melyet a nevében mondanak, megmutatja a százados
csodálatos hitét, amelyen Jézus is elcsodálkozott. Hitt Jézus szavának
erejében: ahhoz, hogy meggyógyítsa szolgáját nem szükséges testileg jelen
lennie, távolról elmondott szavának ugyanaz a hatása. A százados ekkora hite
által meggyógyul szolgája. Ő legyen a mai napon mesterünk a hitben.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, ki beteg a környezetemben. Imádkozom
érte, értük és próbálok segítséget nyújtani vagy figyelmet tanúsítani irántuk.