XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. július 10., hétfő

Július 10.



Lk 7,1-10                            (A százados már hallott Jézusról)
Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk”. Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi.” Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

Lukács evangéliuma hetedik fejezetében arról számol be, ahogyan Jézus kapcsolatba lép négy emberrel: A Kafarnaumi századossal, a Naimi özvegy asszonnyal, a farizeus Simeonnal és a bűnös asszonnyal. Ezek a történetek keretbe foglalják Keresztelő János kérdését: Te vagy-e az eljövendő?; mint Jézus válaszát és Jánosról való tanúságtételét. Érdemes elgondolkodnunk minden egyes személyről és helyzetükbe képzelni magunkat. Ma a Kafarnaumi századossal kezdjük. Milyen ember volt ő? Elsőként az tűnik fel, hogy nagy jótevő ember volt: szerette a zsidó népet és ő építette nekik a zsinagógát is. Bár az uralkodói hatalomhoz tartozott, nem viselkedett uralkodóként. Pogány volt, de valamilyen módon mégis vallásos és nyitott a zsidó vallás iránt.  Jézusról is hallott már, biztosan érdeklődéssel fogadta. Beteg szolgája miatt fordult Jézushoz. Ez megmutatja egyrészt, hogy mennyire fontosnak tartotta ezt a szolgát, annak ellenére, hogy „csak” egy szolga volt, másrészt pedig, hogy már hitt Jézusban, abban, hogy ő meg tudja gyógyítani szolgáját. A százados kérésére Jézus elment hozzá, biztosan nem csupán azért, mert a küldött zsidó vének a százados érdekében beszéltek (bár a küldöttek lehet, hogy inkább azért jöttek, mert jóban akartak lenni a századossal, és nem annyira Jézus csodatevő hatalma miatt). A százados azonban nem várta meg Jézus érkezését, hanem újabb hírnököket küldött hozzá, ezúttal a barátait. Az üzenet, melyet a nevében mondanak, megmutatja a százados csodálatos hitét, amelyen Jézus is elcsodálkozott. Hitt Jézus szavának erejében: ahhoz, hogy meggyógyítsa szolgáját nem szükséges testileg jelen lennie, távolról elmondott szavának ugyanaz a hatása. A százados ekkora hite által meggyógyul szolgája. Ő legyen a mai napon mesterünk a hitben.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, ki beteg a környezetemben. Imádkozom érte, értük és próbálok segítséget nyújtani vagy figyelmet tanúsítani irántuk.