Lk 7,36-50 (Simon, mondanék neked valamit)
Egy
farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz
telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus
házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt
hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával
megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a
farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki
és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon,
mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik
ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát
elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet elengedett” -
felelte Simon. „Helyesen feleltél” - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva
így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet
a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot
sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán
a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt
mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés
bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid
bocsánatot nyernek.” A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is
megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj
békével!”
Lukacs evangéliumának hetedik fejezete
végén találjuk meg a mai idézetet. A történet újra visszatükrözi a korábban
elhangzottakat: a különféle állásfoglalást Jézus viselkedésével szemben. A két
ember, a farizeus Simon (akinek a neve csak a történet folyamatán derül ki) és
egy bűnös nő (aki névtelen marad), más módon lépnek kapcsolatba Jézussal. Mivel
az idézet önmagáért beszél, nem sokat tudunk hozzátenni. De talán fontosabb is,
hogy megpróbáljunk magunkat beleképzelni a két személy helyzetébe. Az első
olvasás után, mit vált ki belőlünk? Melyik személlyel tudjuk könnyebben
azonosítani magunkat? Mit mond nekünk Jézussal való kapcsolatunkról? Kérjük a
Szentlelket, hogy Istennek ez az igéje, mutassa meg nekünk saját valóságunkat.
Hogy olyan ige legyen számunkra, mely visszatükrözi benső magatartásunkat (nem
azt, amit magunkról gondolunk. Mivel gyakran éppen ennél az idézetnél fordul
elő az,, hogy azonnal állást foglalunk). Pedig hagynunk kellene, hogy Jézus
nekünk is azt mondhassa: „..., mondanék
neked valamit.”
Jézus nem akarja az egyik embert a másik
ellen kijátszani. Mindkettőt becsüli, szereti. Mindenkivel olyan módon bánik,
amire szüksége van. Simonnak megmutatja, hogy ítélkezése az asszonyról nem
helyes. Engedjük meg, hogy Jézussal való kapcsolatunk egyre szorosabbá váljon,
egyre mélyebb, szeretőbb legyen.
Feladat a mai napra: Valamivel kifejezem Jézusnak, hogy Ő nekem fontos,
hogy Őt szeretem.