Iz 55, 10-11; Róm 8,18-23; Mt 13, 1-23
Jézus
elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült
egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok
mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem
az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem
kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem
volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem
volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni
kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és
termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik
harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
A mai és Az elkövetkező vasárnapokon részleteket fogunk hallani Máté
evangéliumának 13. fejezetéből. Ebben a fejezetben vannak összegyűjtve a
különböző példabeszédek. Jézus bárkából „példabeszédekben
sok mindenre tanította a tömeget.” Példabeszédei sorozatát úgy kezdte, hogy
a hallgatás fontosságára hívta fel a figyelmet. Ma, hogyan hallgatjuk szavait,
tanítását? Talán, mivel már ismerős számunkra a magvetőről szóló példabeszéd,
már nem is annyira figyelünk oda rá. Így megtörténhet velünk az is, amiről a
példabeszéd szól: „Jöttek az égi madarak és fölcsipegették a vetett magokat”,
jönnek más gondolatok és megakadályozzák, hogy az Isten igéjére figyeljünk,
melyet például a szentmisén olvasnak fel. Ezért ma újra engednünk kell, hogy
Jézus szavai, tanítása először saját életünket érintsék meg. És milyen jó, hogy
lehetőségünk van arra, hogy a vasárnapi olvasmányokat újra és újra
elolvashatjuk a bibliában. A mi részünk tehát, hogy esélyt adjunk, hogy Isten
újra bőven el tudja vetni igéjének magjait az életünkbe. Családjaink pedig
legyenek ez a jó föld, ahol a magok termést hoznak, „az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg
harmincszorosat.” A példabeszéd egyértelmű rámutat arra, hogy a termés nem
függ sem a magvetőtől sem pedig a magtól. Ahogyan a magvető nagylelkűen, bőven
vet bármely földre, éppen úgy Isten minden embernek adja nagylelkűen,
fáradhatatlanul, újra és újra tápláló igéjét. Isten a szavában, mint magban
rejti el a tehetséget, hogy az termő, gyümölcsöző legyen; ahogyan ezt az első
olvasmányban olvashatjuk: „Amint az eső
és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és
termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az
éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza
hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”.
(Iz 55,10-11) Ha életünkben Isten szavai nem hoznak termést, nem hibáztathatjuk
Istent, hanem meg kell kérdeznünk önmagunkat: Mi van bennünk ?, Mi az, ami
miatt nem ver bennünk gyökeret az Úr szava? Milyen világi gondok, csalóka
gazdagság fojtja el bennünk a tanítást? A földünk akkor jó, termékeny, ha
meghallgatjuk és megszívleljük Isten igéjét, tanítását.
Még valami fontos, hogy a családok
magukkal vigyenek a mai evangéliumból: A családunk maga legyen az a hely, ahol
egymás számára is magvetővé válhatunk. A szülők nemcsak a gyerekek, hanem
egymás számára is. A nagyszülőknek is fontos szerepük van a magvetésben. Az
azonban, hogy mikor látjuk majd vetésünk eredményét, már nem rajtunk múlik. A
mi feladatunk csupán, hogy jókedvűen vessük az ige magjait.
Feladat a mai napra: Válaszunk ki egy részt az Isten igéjéből,
amelyet szívesen magunkkal viszünk és családjainkkal megosztunk.