XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. július 16., vasárnap

Július 16.



Iz 55, 10-11; Róm 8,18-23; Mt 13, 1-23
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”

A mai és Az elkövetkező vasárnapokon részleteket fogunk hallani Máté evangéliumának 13. fejezetéből. Ebben a fejezetben vannak összegyűjtve a különböző példabeszédek. Jézus bárkából „példabeszédekben sok mindenre tanította a tömeget.” Példabeszédei sorozatát úgy kezdte, hogy a hallgatás fontosságára hívta fel a figyelmet. Ma, hogyan hallgatjuk szavait, tanítását? Talán, mivel már ismerős számunkra a magvetőről szóló példabeszéd, már nem is annyira figyelünk oda rá. Így megtörténhet velünk az is, amiről a példabeszéd szól: „Jöttek az égi madarak és fölcsipegették a vetett magokat”, jönnek más gondolatok és megakadályozzák, hogy az Isten igéjére figyeljünk, melyet például a szentmisén olvasnak fel. Ezért ma újra engednünk kell, hogy Jézus szavai, tanítása először saját életünket érintsék meg. És milyen jó, hogy lehetőségünk van arra, hogy a vasárnapi olvasmányokat újra és újra elolvashatjuk a bibliában. A mi részünk tehát, hogy esélyt adjunk, hogy Isten újra bőven el tudja vetni igéjének magjait az életünkbe. Családjaink pedig legyenek ez a jó föld, ahol a magok termést hoznak, „az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” A példabeszéd egyértelmű rámutat arra, hogy a termés nem függ sem a magvetőtől sem pedig a magtól. Ahogyan a magvető nagylelkűen, bőven vet bármely földre, éppen úgy Isten minden embernek adja nagylelkűen, fáradhatatlanul, újra és újra tápláló igéjét. Isten a szavában, mint magban rejti el a tehetséget, hogy az termő, gyümölcsöző legyen; ahogyan ezt az első olvasmányban olvashatjuk: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,10-11) Ha életünkben Isten szavai nem hoznak termést, nem hibáztathatjuk Istent, hanem meg kell kérdeznünk önmagunkat: Mi van bennünk ?, Mi az, ami miatt nem ver bennünk gyökeret az Úr szava? Milyen világi gondok, csalóka gazdagság fojtja el bennünk a tanítást? A földünk akkor jó, termékeny, ha meghallgatjuk és megszívleljük Isten igéjét, tanítását.
Még valami fontos, hogy a családok magukkal vigyenek a mai evangéliumból: A családunk maga legyen az a hely, ahol egymás számára is magvetővé válhatunk. A szülők nemcsak a gyerekek, hanem egymás számára is. A nagyszülőknek is fontos szerepük van a magvetésben. Az azonban, hogy mikor látjuk majd vetésünk eredményét, már nem rajtunk múlik. A mi feladatunk csupán, hogy jókedvűen vessük az ige magjait.
Feladat a mai napra: Válaszunk ki egy részt az Isten igéjéből, amelyet szívesen magunkkal viszünk és családjainkkal megosztunk.