Lk 8,4-15 (Kiment a magvető, hogy elvesse a magot)
Amikor
egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá,
mondott egy példabeszédet: „Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés
közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai
felcsipegették. Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán
elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet. Ismét más szemek szúrós bogáncs
közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket. A
többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” Amikor
befejezte, fölemelte a hangját: „Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!”
Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek
megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek
csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne
értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava. Az útszélre hulló
szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi
szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A köves talajba hulló szemek azok,
akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret,
így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. A szúrós bogáncs közé hulló szemek
azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei
meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. A jó földbe hulló
szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és
kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.
Jézus ezzel a példabeszéddel elkezd egy
fontos tanítást, amit a következő idézetekben is felkarol és kifejt. A
magvetőről szóló tanítás, amint Jézus kifejti a tanítványainak, az Isten
igéjének hallgatásáról szól. Ki az aki termést hoz? Akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és
kitartásukkal gyümölcsöt teremnek. Jézus el akar gondolkoztatni minket.
Tudjuk, hogy körbejárta a vidéket, hogy hirdesse Isten országát. Tanítását
különféle módon fogadták. És lehet, hogy a tanítványokban felmerült a kérdés,
hogy miért nem követik Jézust az emberek? Mi akadályozza meg őket attól, hogy
megújuljanak, és gyümölcsözővé váljon életük? És Jézus felsorolja: Az útszélre hulló szemek azok, akik
meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy
higgyenek és üdvözüljenek. A köves talajba hulló szemek azok, akik
meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így
aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. A szúrós bogáncs közé hulló szemek
azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják
őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. Komoly erőfeszítést
igényel a részünkről, hogy gyümölcsöt hozzon bennünk Jézus tanítása. Jézus
azonban se nem kategorizál se nem fatalista. A különféle helyek életünk
különféle stádiumait is jelezhetik, hiszen mindegyik ismerős lehet számunkra.
Vannak pillanatok, amikor azt tapasztaljuk, hogy kísértéseket szenvedünk, vagy
az élet gondjai elleptek minket és akkor távolabb érezzük magunkat Jézustól. De
nem mondja azt, hogy ezek akkor elvesztek örökre. Példabeszéde inkább arra akar
serkenteni minket, hogy mindig újra törekedjünk arra, hogy tiszta és jó szívvel
hallgassuk Isten szavát, tartsuk is meg, váltsuk életre és akkor meglátjuk,
hogy életünk is nagyon gyümölcsöző lesz.
Feladat a mai napra: Mit tehetek
ma, hogy komolyan vegyem újra Jézus szavát?