Lk 6,39-40 (Vajon vezethet-e vak világtalant)
Hasonlatot
is mondott nekik: "Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind
a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az
ember, amikor már olyan, mint a mestere.
A mai napon Jézus egy hasonlattal kezdi
tanítását: "Vajon vezethet-e vak
világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Arra hív minket,
hogy elgondolkodjunk azon, hogy ki a mi mesterünk. Kitől tanulunk? Kire figyelünk
és kinek engedjük meg azt, hogy formálja az életünket? Úgy gondolom, egy
embernek sok tanítója van az életében, elkezdve szüleivel, testvérei, rokonai,
barátai, tanítói az iskolában,... És ez így van rendjén. De vajon mindent
tanulhatunk tőlük? Mindent tudnak? Ki az, aki velünk meg tudja ismertetni az
élet legmélyebb titkait? Ezért kérdezi Jézus: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Felcsenghet fülünkben, amikor Jézus azt mondja: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert
egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se
szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se
hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.” (Mt 23,8-10).
Csak egy valaki van, aki minket be tud avatni az élet és az Isten
misztériumába, és aki nekünk meg tudja mutatni az utat az életbe, és ez maga
Krisztus. Jézus arra buzdít minket, hogy törekedjünk a tökéletességre. Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Törekedjünk
arra, hogy Jézushoz hasonlítsunk, őt utánozzuk, tőle tanuljunk. Akkor biztosan
elérhetjük a végcélt, és másoknak is meg tudjuk mutatni az utat.
Feladat a mai napra: Ma
arra keresek időt, hogy Jézussal elbeszélgessek az életem fontos kérdéseiről.