Zak 9,9-10; Róm 8,9.11-13; Mt 11,25-30
Abban
az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és
föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én
Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az
Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek:
én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én
szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám
édes, s az én terhem könnyű.
A mai olvasmányok és az evangélium az örömről beszélnek. De milyen örömről van itt szó? A mai ember mindenben az örömöt keresi, és sokszor felületes, véges, anyagi dolgokban véli leginkább megtalálni azt. Tagadhatatlan, hogy mindaz, amit meg tudunk szerezni magunknak, legyen az egy új ruha, egy jó nyaralás, új bútor a lakásban, új kocsi, stb. örömöt adnak nekünk. Ez az öröm mégis mulandó, véges, mint maga az öröm tárgya. Megszoktuk azonban, hogy magunknak kell megszereznünk az örömöt, és ezért olyan gyorsan nem is fáradunk bele annak mindig újabb keresésébe. De van egy sokkal mélyebb, nagyobb és tartós öröm is! Hisszük ezt? Mi az ember örömének legmélyebb oka? A Szentmise kezdő könyörgésében úgy imádkozunk: „Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba.” Jézus Krisztus alázata és kereszthalála, mely megváltást szerzett nekünk, az örömünk legmélyebb oka, amint ezt Zakariás próféta is kifejezi: „Ujjongj, Sión leánya, Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Íme, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos…” Ez az ige Jézus Jeruzsálembe történő ünnepélyes bevonulására emlékeztet bennünket, az igaz és győzedelmes királyunkra, aki azért tette meg ezt, hogy odaadja értünk életét a keresztfán, és így megszerezze számunkra a győzelmet a halál fölött. Ez az öröm, a megváltás és megváltottság öröme, mély titok. Jézus az evangéliumban rámutat arra, hogy csak a kicsinyek tudják felfogni azt: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Mit jelenthet ez számunkra? Mire akar minket tanítani? Talán a leginkább arra akarja felhívni figyelmünket, hogy a véges, röpke örömök mellett keressük a mély és tartós öröm forrását. Ez úgy lehetséges, ha mindig újra felidézzük magunkban hitünk és megváltásunk szent titkát, ha időt szánunk arra, hogy szemléljük Jézus Krisztus irántunk való szeretetét, engedjük, hogy megajándékozzon minket és eltanuljuk Tőle szelídségét, a Mennyei Atyával való kapcsolatát.
Feladat a mai napra: Keresem a mély és tartós öröm forrását
mai imádságban.