Lk 11,37-44 (Adjátok oda inkább, ami benne van.)
Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta
lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. Amikor a farizeus látta, hogy
mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. Az Úr azonban így szólt
hozzá: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele
vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a
belsőt alkotta? Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor
tiszták lesztek egészen. De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a
mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az
igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a
köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott
sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik.”
A mai idézetben azt
halljuk, hogy egy farizeus meghívta Jézust lakomára és megütközött, hogy Jézus
nem mosta meg a kezét, mielőtt enni kezdett. Erre Jézus egy elég kemény
beszéddel reagált. Ha ezt úgy olvassuk, mint egy személyes feddést, elmenne
minden kedvünk attól, hogy mi is meghívjuk Jézust magunkhoz, és inkább a
félelmet erősítené bennünk Jézussal szemben. „Ha Jézus jön hozzám és ilyen
kőkeményen mindent elmond rólam, akkor inkább, ne is szóljon hozzám”-
gondolhatnánk akkor. Pedig Jézus sem itt sem máskor soha nem megszégyeníteni
akar. Inkább olyan keretként szolgál ez a meghívás Lukács számára, ahol Jézus
általánosan szólhat a farizeusokhoz és rámutathat arra, mi az, ami hamis a
vallásosságukban. Először Jézus azt kritizálja, ahogyan a külső tisztaságra
törekszenek, de a szív tisztaságra nem figyelnek, és tele vannak gonoszsággal. „Adjátok oda inkább, ami benne van a
rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.” A szeretet az igazi út
a tisztasághoz: ha a másikra figyelünk, és azt adjuk neki, amire szüksége van.
De pont a szeretet hiánya az a második kifogás, amit Jézus a farizeusok
magatartásában kifogásol: „de
semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét.” Bár igaz, hogy mi
már nem tartjuk be ezeket a tisztaságra, tisztálkodásra vonatkozó törvényeket,
más a keresztény vallásgyakorlat; mégis fontos, hogy mi is újra és újra
megvizsgáljuk ezt. Mennyire figyelünk mi is csak a külsőségekre, és nem a
bensőkre? Hányszor csak kötelességet teljesítünk, előírásnak teszünk eleget
(pl. elmegyünk misére), de nincs személyes kapcsolatunk az Úrral? Köszönjük
Uram, hogy szavaiddal mindig nagyobb szeretetre akarsz elvezetni minket.
Feladat a mai napra: Segítek egy rászorulónak.