Lk 15,25-32 (Isten mindenkit szeret)
Az
idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz,
meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi
történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben
előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja
kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok
neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem
adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad
megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.
- Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett
vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett
és megkerült."
Sokszor úgy
tűnik, hogy kevesebb figyelmet fordítunk az idősebbik fiúra, pedig nagyon
fontos megfontolni az ő helyzetét. Az idősebbik fiú nem ment el házúról. Otthon
maradt Apjával és segített neki. „Jó fiú” volt. Megpróbálta Atyja akaratát
teljesíteni. Mégsem volt boldog. Miért? Nemde az ő döntése volt, hogy otthon
marad? Vagy talán azért maradt otthon, mert nem mert ellenszegülni az Atya
akaratának? Vagy nem mert saját lábakra állni? Szíve tele van haraggal. Ez
akkor derül ki, amikor megtudja, hogy öccse visszatért, és ünnepet ülnek
miatta. Nagyon felháborodik, és apjának szemére vetette: Látod, én annyi éve
szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy
gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy
ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút
vágattál le neki. A fiú
tele van keserűséggel és irigységgel. Elhanyagolva és leértékelve érzi magát
attól, hogy apja levágatta öccsének a hizlalt borjút. De ezzel rámutat arra,
hogy nem szabad döntésből maradt apjával, nem azért, mert szerette apját, hanem
azért, mert félt tőle. Nem merte felé kimondani vágyait, még egy gödölyét sem
mert kérni tőle, hogy barátaival egyet mulasson. Pedig apja mindig készen állt
volna arra, hogy teljesítse vágyát, hiszen minden az övé is volt! Csak ki
kellett volna fejeznie kérését. Hányszor fordulhat elő velünk is, hogy tele
vagyunk félelemmel, gátlásokkal, és nem merünk azokkal a kegyelmekkel élni,
amiket Isten biztosított számunkra. Hamis elképzelésünk van Istenről, ha azt
gondoljuk, hogy ő biztosan nem engedné meg nekünk, vagy hogy Istennél nem
szabad mulatni. A kérdés nem az, hogy mulathatunk-e vagy sem, hanem az, hogy
nélküle vagy vele akarunk mulatni? Nélküle nincs igazi mulatás, csak tékozlás
és szenvedély. Vele azonban teljes egészében mindent élvezhetünk, amit
ajándékba kaptunk tőle. Hiszen „mindenem
a tied” és azért van, hogy élvezhessük életünket és Isten teremtését.
Feladat a mai napra: Ma kifejezem Istennek vágyaimat és engedem,
hogy eltöltsön szeretetével.