Ez 33,7-9; Róm 13,8-10; Mt 18,15-20
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és
figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha
azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a
tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg
a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha
pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg
lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a
mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol
ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
A
mai évközi 23. vasárnapon egy részletet hallhatunk Jézus negyedik beszédéből, a
Máté evangéliumból, amelyben leginkább az Egyház vezetőinek viselkedését
szabályozza. Aki Jézust akarja követni, legyen egyszerű, keresse az egységet
Istennel és hittestvéreivel. Jézus tudja, hogy az emberek közötti egység nagyon
törékeny dolog. Az egység Isten ajándéka, és csak ott jöhet létre, ahol az
emberek nyitottak Isten iránt. Gyakran tapasztalhatjuk saját környezetünkben,
mennyire törékeny az egység. Legnagyobb ellensége az önzés. Aki csak saját
érdekét keresi, aki saját kis szubjektív nézetéből ítél meg mindent, az előbb
utóbb konfliktusba kerül olyanokkal, akik másképp gondolkodnak és működnek.
Állandóan egymásnak súrlódnak a különféle elképzelések, értékek, célok, míg
robbanásig feszül a légkör. Az egység csak azoknak a szívében születik meg,
akik tudatosan ki tudnak lépni önmagukból, megnyitják szívüket Isten iránt és
Őrá szegezik tekintetüket. Isten az, aki az imádságban meg tudja változtatni a
nézőpontunkat, ki tudja tágítani a horizontot, érzékennyé tudja tenni szívünket
mások iránt, kiengesztel, békét ad, segíti, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat
és másokat mindazzal, amink van, és ami vagyunk. Jézus követőit ez az
imádságos, Isten iránti nyitott szív jellemzi. Ott maga az Isten van jelen. A
mai vasárnapon, érdemes őszintén fontolóra vennem, milyen légkörben élek
embertársaimmal. Mennyire jellemzi azt a béke, egyetértés vagy inkább a
feszültség. Mennyire vagyok nyitott mások iránt, mennyire tudok engedni
nézetemből? Vagy mennyire kell mindig annak történnie, amit én akarok és
gondolok. Az emberekkel való kapcsolatunk és bánásmódunk tükre az
Istenkapcsolatunknak is. Bár néha azt gondoljuk, hogy Istennel békében élünk,
annak dacára, hogy konfliktusban élünk az emberekkel. De ne áltassuk magunkat.
Arról árulkodik ez, hogy valamit még nagyon nem tudunk elfogadni. Ha az emberek
felé nem tudunk nyitni, Isten felé sem vagyunk nyitottak. Az egység iránti
vágyat azonban Isten helyezte belénk. Kérjük a Szentlélektől az egység
ajándékát és azt a kegyelmet, hogy az egység eszközeivé lehessünk.
Feladat a mai napra: A mai napon a rózsafüzér imádságomat különösképpen az egységért
ajánlom fel, családomban, környezetemben, az egyházban, társadalmunkban, a
világban.