Lk 14,1-6 (megérintette kezével, meggyógyította)
Amikor
Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.
Íme, előtte állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a
farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?” Azok hallgattak.
Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. Aztán hozzájuk
fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki
rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.
Jézus minden más előtt az ember életét,
boldogulását tartja a legfontosabbnak. A mai történet Jézusnak egy korábbi
gyógyításához hasonlít, ahol szintén ez volt Jézus kérdése, hogy vajon szabad-e
szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni? (Lk
6,9) Bár Jézus tudta, hogy a zsidó törvény szerint nem lett volna szabad
szombaton gyógyítani, ő akkor mégis meggyógyította az elsorvadt kezű embert.
Most is megérinti kezével a vízkórost és meggyógyítja. Ezzel megmutatja, hogy ő
a törvény fölött áll, és hogy Isten akarata az, hogy az ember szombaton is
megtegye a jót, az Ő akaratát. Jézus egy másik kérdéssel a törvénytudók és a
farizeusok ellentmondásos viselkedésére mutat rá, arra, ahogyan ők alkalmazzák
a törvényt. Ha valakinek a hozzátartozója, legyen ez ember vagy fontos állat,
életveszélybe kerülne szombaton, ők is azonnal segítenének és megmentenék őt. A
farizeusok tehát így képesek kijátszani a törvényt, és Jézus szemére vetik,
hogy nem tartja be azt. Nem értették meg, hogy Isten sem hagyja, hogy valaki,
akit szeret, elpusztuljon. Így Isten szeretete minden emberi törvény előtt áll.
Gondolkozzunk el azon, hogy hogyan
működik ez nálunk: vajon számunkra mindig az ember a legfontosabb? Mennyire
szolgálják szabályaink, előírásaink, irányvonalaink az életet, a szeretetet? És
hol engedünk magunknak kivételt a szabály alól, másoknak pedig nem?
Feladat a mai napra: Valaki felé kinyújtom a kezemet és éltető, szerető
gesztust fejezik ki irányába.