Lk 13,6-9 (Uram, hagyd
még egy évig!)
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy
fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez:
Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem
találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd
még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor
majd kivágod.”
Minden ember bűnös,
ezért mindenki rászorul a bűnbánatra. Isten pedig végtelenül irgalmas, és ad
nekünk időt a megtérésre, hogy hozzá forduljunk és életünkben megmutatkozik
ennek a megtérésnek a gyümölcse. Erről beszél a mai evangéliumi példabeszéd: A
tulajdonos ki akarja vágni a fügefát, ami már három év óta nem termett
gyümölcsöket. De a vincellérje szót emel a fügefa érdekében. „Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és
megtrágyázom, hátha terem majd jövőre?” Isten maga az, aki végtelen
kegyelmében jó és jót tesz velünk, hogy teremhessük a megtérés gyümölcseit. Mi
részünk pedig, hogy nem szabad könnyelműen visszaélnünk az ő kegyelmével és
irgalmával, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor az Úr számadásra
szólít minket. Azért nem csak a nagyböjtben van a megtérésnek az ideje, hanem
minden nap. Ha elestünk és bűnt követtünk el, bánjuk meg bűneinket és gyorsan
keljünk fel. Szokták mondani, hogy a szent minden nap hétszer elesik, de
hétszer fel is kel, azért szent, mert képes újra és újra Isten végtelen
irgalmát elfogadni. Kövessük mi példáját: mivel Isten irgalmas és „nem
bűneink szerint bánik vélünk” (Zsolt 103, 10) ne halasszuk el
hozzátérésünket, hanem módosítsuk életünkben azt, ami rászorul a változásra.
Feladat a mai napra: Örömmel
élek Isten nagy irgalmából.