Kiv 20,22-26; 1 Tessz 1,5c-10; Mt 22,34-40
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a
szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik
törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: "Mester, melyik a főparancs a
törvényben?" Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első
parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."
A mai olvasmányok mind
arra szólítanak fel, hogy szeressünk: szeressük Istent valamint
embertársainkat, mint önmagunkat. Szeressünk, mert Isten szeretet. Az első
olvasmányban Isten mondja a népének: Az
idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok
Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő
hozzám kiált, meghallom panaszát… Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas
vagyok. (Kiv 22,21-22). Amikor ezt az olvasmányt olvassuk, lenyűgöző látni,
ahogy az Ószövetség bemutatja Isten érzéseit; olyan, mint egy oroszlánanya, aki
védelmezi kölykeit. Eszembe jutott az ószövetségi rész: Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát
és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését.”
(Kiv 3,7). Ezeken az idézeteken keresztül láthatjuk, hogy az Atyaisten
számára nem csak teremtményei vagyunk, hanem gyermekei is. Ezért nem mindegy,
hogyan élünk és milyen módon viselkedünk egymással. Emlékeztem arra, amikor
otthon egy testvérem erősen vitatkozott a másik testvéremmel, hosszú ideig nem beszéltek egymással.
Édesanyám nagyon szomorú volt, mivel nem szeretették egymást. Egyszer egyikük
egy csokor virágot hozott édesanyámnak, mert Anyák napja volt. Anyám azt mondta
neki: fiam, virágok helyett inkább azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást
és kérjetek bocsánatot egymástól. Akkor tudom, hogy szeretsz engem, amikor szeretitek
egymást! Jézus nagyon bölcsen rámutat a törvény három alapvető pillérjére: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és Szeresd felebarátodat, mint
saját magadat. Lukács evangéliumában arra a kérdésre adja ezt a feleletet, "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy
eljussak az örök életre?" Ha egyformán szeretjük Istent, saját életünket, és a felebarátunkat,
akkor már éljük az örök életet. Ez a szeretet az Isten irántunk való mély és
hiteles szeretetéből forrásozik: „Minden
jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától
száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” (Jak 1,17). „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő
szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Azért szeretjük (az
Istent), mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,10.19) Ha Isten van a
szívünkben és jól megismerjünk kicsoda Isten és hogyan szeret minket, akkor jól
szeretjük az életünket és a többiek életét is. „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet”.
(1Jn 4,8) Jézus jól válaszolt a próbatételre, amelyet a törvénytudó tett neki,
mivel ő ezt így éli. Jézus élete rámutat arra, milyen az Isten szeretete.
Életünk lényege is szeretet. Keresztes Szent János mondta: „életed végén azt
fogják kérdezni, mennyire tudtál szeretni és mennyire hagytad, hogy
szeressenek.”
Feladat a mai napra: Jézus mit kérdezne tőlem ma? Vizsgáljuk
meg életünket. Ha meghalnék, amit tartanék most a kezemben? Miért szeretnék
köszönetet mondani, mi lett számomra értékes?