XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 10., vasárnap

December 10.



Bevezető:
Advent folyamán felhangzik a nagy felkiáltás, mely Isten előfutárának kiáltása: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy!” (Iz 40,3-4). Lelkigyakorlatunknak is ezt választottuk, mint mottót. Mit jelent Istennek utat készíteni?
Isten kiválasztotta az emberi lényt, és privilegizált helyet adott neki szentháromságos közösségében. Nincs más olyan teremtmény, mely olyan szoros kapcsolatban élhetne az Istennel, mint az ember. Kezdettől fogva így akarta Isten, és ezért ő maga is emberré lett Jézus Krisztusban, hogy utat készítsen az embernek a Szentháromság közösségébe. Ez volt a világ legnagyobb eseménye, amit igencsak elő kellett jól készíteni. Isten előfutárokat küldött, prófétákat, akik segítettek neki ebben a munkában. Isten szereti az embert és segíteni akar neki. Miben? Hogy egyengesse benne az utat Isten felé, hogy ő meg tudjon érkezni nálunk és mi meg tudjunk érkezni nála. Mert igazi boldogságunkat csak Istenben találhatjuk meg. Ezért kéri tőlünk: Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.
Az első héten már rádöbbentünk arra, hogy sok ellentétes jelenségből áll az életünk, melyek egymást váltják: a dolgosság és a csönd, a jólét és az éhség/szomjúság, a hűtlenség és a hűség. De ezeken túl még sok hegy és völgy létezik az életünkben. És valamilyen szinten hozzá tartoznak az életünkhöz. Mégis azt tapasztaljuk, hogy sokszor zavaró tényezők lehetnek az Isten és egymás felé vezető úton, talán különösképpen akkor, ha a negatív jelenségek túlságosan felerősödnek bennünk. Mivel azonban ezeket a tényezőket nem lehet csak úgy kiradírozni az életünkből, meg kell tanulnunk egyengetni az Úr útját: Elsősorban elismerni és elfogadni, hogy ezek vannak, és aztán megnézni, melyikből kellene elhordanom valamit, ami túl sok, vagy feltöltenem azt, ami hiányos. Leginkább emberi kapcsolataink a legjobb visszajelzők, ha valami nincsen rendben. Ha valamelyik kapcsolatunk nem harmonikus, akkor bizonyára meg kell vizsgálnom, hogy miből van túl sok, ill. mi hiányzik belőlem. Ebben a belső, gondos munkában fogjuk megtapasztalni, hogy egyre jobban közeledünk Isten felé, de önmagunk és embertársaink felé is.


Hitetlenség      Lk 1,5-20
Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. ... Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ... «. Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

A mai napon Zakariással és Erzsébettel találkozhatunk, akik mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. Azt is tudjuk róluk, hogy idős emberek voltak már, és nem született gyerekük. Elképzelhetjük, amint már évtizedek óta kérték az Urat, hogy gyermekük legyen, de sosem kaptak választ erre a kérésre. Isten nem hallgatta volna meg őket? Azt is tudjuk róluk, hogy nagyon komolyan vették a vallási előírásokat, minden törvényt betartottak, s ezért igazak voltak, feddhetetlenek voltak Isten előtt. Mégis milyen érdekes, hogy Zakariás pont, amikor tömjénáldozatot hozott az Istennek, tehát imádság közben, nem tudta elhinni Gábriel angyal üzenetét, hogy gyermekük lesz. Azt kérdezte tőle: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« Milyen jelt ad neki az Isten, amiből tudni fogja, hogy igaz, amit mond? Lehetséges, hogy Zakariás biztos akart abban lenni, hogy nem álmodik, nem akart butaságot mondani feleségének. Érthető is a kételkedése, mert idősek voltak már, meddőnek mondták őket. A jel az megnémulása. Büntetés? Talán azt is mondhatjuk: Ajándék! Zakariás arra volt ítélve, hogy kilenc hónapig szemlélje a történéseket, amint Erzsébetnek nő a pocikája, és Isten ígérete beteljesül. Isten akkor és oly módon teljesítette be ígéretét, ahogyan ő azt jónak látta. Mert szüksége volt arra, hogy János pont akkor szülessen meg, és nem, amikor a szülők akarták és várták. De az ember nem tekinthet bele Isten kártyáiba. Egyetlen dolgot kér tőlünk az Úr: hogy higgyünk benne! Isten jót akar nekünk. De vajon el tudom-e hinni, hogy Isten nekem is jót akar? Hol tapasztalok magamban hitetlenséget vagy kételyt, mert Isten nem úgy válaszol nekem, ahogyan én azt szeretném?

Feladat a mai napra: Megpróbálom Isten akaratára bízni kéréseim beteljesítését.