Iz 61, 1-2a. 10-11; Jn 1, 6-8; 19-28; Jn 1, 6-8; 19-28
Az
Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt
vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy
hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong
lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság
palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a
menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza
sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot,
és dicséretet minden nemzet előtt.
Az adventi koszorún már a harmadik gyertya
ég, amelynek színe más, rózsaszín a lila helyett. Advent harmadik vasárnapján a
rózsaszín szintén liturgikus ruha színe, arra utálva, hogy a bűnbánati időbe
már a karácsonyi fény, Jézus születésének az öröme ragyog be. Arra hív meg
minket a mai „örömvasárnapja”, a „gaudete” vasárnap, hogy örüljünk, mert van
örömhír számunkra és ezzel valóban okunk az örömre. Isten nem csak örömhírt
hoz, hanem Ő maga az örömhír: „Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az
lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus.”
(Lk 2,10.11). Az örömet nem lehet erőltetni, parancsolni, hanem belülről fakad,
amikor Istennek e nagy ajándékát fogadjuk el: hogy értünk született az
Üdvözítő, aki képes bekötözni megtört szívünket, aki szabadulni tud az
önzésbezáró börtönünkből, aki csak arra vár, hogy kegyelmezzen nekünk. Az Úr kegyelmének esztendeje értelmét nem
más mint hogy Isten kegyelmez nekünk és irgalmasságából bűneink adósságait
engedi el. Aki azt tapasztálja, nem tud más mint örömmel kiáltani Izajás
prófétához hasonlóan: „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én
Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját
terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a
menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.” Már nincs szüksége arra,
hogy máshol kis apró örömet szerez magának, pl. azáltal, hogy emberi díjakkal,
kitüntetésekkel díszíti magát, hanem hagyja, hogy Isten kegyelmével,
irgalmával, gyógyító szeretetével szépítse. Bár mennyire is szeretnénk
megtisztítani karácsonyra szívünket, csupán saját erőből nem fog sikerülni.
Szükségünk van Isten megelőző kegyelmére, arra, hogy ajánlatát fogjuk el: „Azt
tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér
ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy
megkend szemedet és láss.” (Jel 3,18) Így karácsonyra a mi földünk
ugyancsak sarját elő fog hozni, a dicséretet
és az öröm és szeretet gyümölcseit.