jólét/önteltség Jel 3,14-20
Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje.
Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál
vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged
kivetni a számból. Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van,
nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy,
szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált
színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged
szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek,
azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. Íme, az
ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az
ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.
Ritkán kapunk negatív választ arra a kérdésre,
hogy „hogy vagyunk”. A társadalom inkább arra csábít minket, hogy jó képet mutassunk
önmagunkról. Ehhez jön még a kor divatja, hogy a legjobb, ha függetlenek vagyunk,
ha a saját lábunkon állunk és nincs szükségünk senki másra. Ez a modern
szemlélet azonban sokszor oda vezet, hogy nemcsak az emberektől függetlenítjük
magunkat, hanem Istentől is. „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem
szorulok rá semmire”, lehetne
ez egy modern ember vallomása is és a fönti kontextus nélkül úgy hangzik, akár
egy pozitív megállapítás. Az Evangéliumban hasonló gondolkodásmóddal találkozunk:
pl. a farizeusnál, aki a templomban imádkozott és jobbnak tartja magát a többi
embernél: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi
ember, …. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok” (Lk 18,12-13).
Nem tért haza megigazultan, mert tele volt önteltséggel. Vagy itt van például Zakeus,
aki az emberek előtt gazdag volt, miközben a szíve rejtekén még valami másra
vágyódott. Olyan képet építünk fel magunkról, ahol az önteltség és a
függetlenség, mint erő jelenik meg. De Isten jobban ismer minket és ettől a hamis
önképünktől sem riad vissza. Hozzánk fordul, ajtónkon kopogtat és meg szeretné
osztani velünk az életét. Isten ismeri igazi, legmélyebb lényegünket, amelyet még
a világi gazdagsággal sem tudunk átalakítani. Szívünk mélyén szegények, vakok
és mezítelenek vagyunk. Isten is így lett emberré: szegény és mezítelenként.
Megtestesülésével nagyra becsüli emberi létünket. „Hiszen ismeritek Jézus
Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy
szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor 8,9). Imádságomban arról beszélek
Jézussal, hogyan látom magamat, és ő hogyan lát engem.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy valaki segítsen nekem a mai napi
munkámban, a döntéshozatalban vagy a tanácsadásban.