éhség/szomjúság Iz 55,1-3
Ó, ti
szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek,
vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és
vételár nélkül bort és tejet! Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és
keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám,
akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat. Hajtsátok ide fületeket,
és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök
szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.
Mai világunkban ritkán
tapasztalunk igazi éhséget vagy szomjúságot. Ismerjük a szomjúság érzését, az
éhség érzését, és ha ez az érzés fog el bennünket, ki az, aki nem próbálná
csillapítani azt valamilyen étellel, itallal vagy más nyalánksággal. De
végérvényesen nem tudunk jóllakni, mert, ahogyan már Platón mondta, az ember
olyan, mint egy törött edény, amelyet sohasem lehet teletölteni. Az érzékek
agyonzabálják magukat élvezetekkel, de a lélek továbbra is betöltetlen marad. Az
élelmiszer ugyan kielégíti étvágyunkat, de legbelső szomjúságunkat nem oltja,
hanem inkább még nagyobb szomjúságot kelt. A dolgok nem elégítenek ki
bennünket, csupán megunhatjuk azokat. A testi szomjúságot a lelki szomjúság
követi. A lélek azonban nem egy tárgyra, vagy valamilyen személyre vágyódik,
hanem az Isten után. „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a
lelkem!” (Zsolt 63,2) Ernesto Cardenal így fogalmazza ezt meg: „Az emberi
lélek végtelen, mert Isten lakik minden lélek mélyében és semmi mással nem
tölthetjük be, csak Istennel”. Csak az Isten szeretete töltheti be a szívünket
teljesen, mert Isten szeretetére vagyunk teremtve. Mivel Isten így teremtett
minket, ő újra és újra keres minket és arra hív, hogy belső szomjúságunkat nála
oltsuk. Ahogy pl. a mai idézetben, ahol Izajás prófétán keresztül szólt a
néphez „Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez..., és jöjjetek hozzám.” Az Evangéliumban
Jézus megismételi ezt a meghívást: „Az
ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: 'Aki
szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava
szerint élő víz folyói fakadnak'” (Jn 6,37). Jézus az élő víz forrása, a
szeretet forrása. A jelenések könyve azonban a végső időről szól, ahol a trónon
ülő, a megdicsőült Krisztus megszólal: „Íme, újjáteremtek mindent! … Én
vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az
élet forrásának a vizéből” (Jel 21,6). Ismerjük meg igazi éhségünk, szomjúságunkat.
Mire szomjas a lelkem? Forduljunk Jézushoz, fejezzük ki neki igazi
szükségletünket, és engedjük, hogy betöltse a szívünket.
Feladat
a mai napra: Felírom
egy papírra azt a biblia idézetet, amely számomra lelki táplálékot nyújt, és a
nap folyamán újra és újra elolvasom. Megfigyelhetem, hogyan táplál engem ez a
szó.