Zsolt 119,89-96 (Isten szava szilárd, életet ad nekünk)
Uram,
a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége. Hűséged nemzedékről
nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad. Rendelésed szerint
minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség. Ha törvényed nem volna
gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban. Soha nem feledkezem el parancsaidról,
hiszen életet adtál általuk. A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel
fürkészem végzéseid. Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én
törvényeidre gondoltam. Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik
a messze végtelenbe.
Gyönyörű a
zsoltáros dicsőítő éneke Isten igéjéről, tanításáról. Összefoglalja egész heti
elmélkedésünket. Olvassuk el újból és újból, mondatról mondatra. Ízlelgessük és
foglaljuk össze magunkban saját heti felfedezésünket. Hol tapasztaltam azt,
hogy soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk? Az „Igét” a zsoltáros sok más szóval
azonosítja be: az Úr szava, rendelése, törvénye, parancsa, végzése... de mind
ugyanarról az egy valóságról szól. Isten kimondta legszebb szavát, amikor megalkotott
minket saját képmására. És ezért olyan éltető számunkra, amikor hallgatjuk
Isten tanítását, mert az egész életünket magába öleli. Hiszen Isten képmására
lettünk megalkotva, és az életünk célja is a Vele való közösség. Hogyne
táplálna bennünket akkor minden egyes szó, mely ajkáról fakad? Hogyan
táplálhatna minket más dolog, ami nem Istentől származik és nem az ő akaratát
közvetíti nekünk? Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod
átnyúlik a messze végtelenbe. Keressük az Istennel való közösséget, figyeljünk
minden egyes szavára, hegyezzük szívünk fülét, hogy megértse és lángra
lobbantsa Isten szerelmi éneke és ma eltölthessen minket az örökkévalóság
örömével.
Feladat a mai napra: Kérjük ma a zsoltárossal: A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel
fürkészem végzéseid. Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál
általuk.