Ter 17,1-9.15-19.21 (Isten igéje
távlatot nyit az ember élete előtt)
Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak
és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes.
Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött
megsokasítlak.” Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek
sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám
legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött
megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok
létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked, és utánad
utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész
földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz:
„De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.
Ezen a héten
azon szeretnénk elmélkedni, hogy Isten hogyan ad célt és értelmet az ember
életének Igéje által. Gondoljuk csak át, hogy mennyire fontos életünkben a
keresztény tanítás: hogy van Isten, örök élet, mennyország, nemcsak a földi
életnek élünk, stb. Mennyire befolyásolják ezek a tények a döntéseinket! Aki
nem hisz Istenben, az csak a földi életnek él, javak szerzésére, annak
szeretet-forrása a másik ember, vagy az eredmények, amiket el tud érni, fel tud
mutatni, a hírnév, amit szerez magának. Igazából csak a halálig él, és reméli,
hogy esetleg majd a gyermekeiben fog valami folytatódni abból, amit ő
felépített. De milyen nehéz lehet számára elfogadni, ha a gyermek mást akar,
nem akarja továbbvinni szüleinek művét! Milyen értelme van akkor mindannak,
amit élt? A gyermekáldás minden korban fontos volt. Ők az örökösök, ők viszik
tovább a szüleinek művét. A mai idézetben Ábrámmal találkozhatunk, aki százéves
koráig gyermek nélkül élt. Milyen nehéz lehetett számára elfogadni, hogy
igazából mindaz, minek élt, igazából céltalan. Milyen fordulatot vett az élete,
amikor Isten megszólította őt, és arra hívta, hogy hagyja el szülővárosát és
költözzön el egy ismeretlen vidékre. Istenbe vetett hite és bizalma beszámított
neki, és engedelmessége lehetővé tett számára egy teljesen váratlan jövőt:
Isten szövetséget kötött vele, népek
sokaságának atyjává tette. Fiúgyermeket ígért neki. És amint tudjuk, Isten
azonnal be is teljesíti szavát. Egy évre rá Sára fiút szült neki 90 éves
korában. Ábrahám erre arcra borult és
nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És
Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez:
„Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged,
Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki.
Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána
leszármazottainak Istene leszek. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára
a jövő évben ez idő tájt szül” (Ter 17,17-21). Vajon hiszünk-e Isten
szavának, amikor új, teljesen váratlan jövőt állít elénk? Tanuljuk meg Isten
szemszögéből látni életünket, és vessük belé teljes bizalmunkat, mert Istenben
sosem csalatkozunk.
Feladat a mai napra: A mai napon átgondolom, milyen céljaim
vannak. Isten milyen távlatot nyit nekem?