MTörv 18,15-20; 1Kor 7,32-35; Mk 1,21-28
Kafarnaum
városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon
csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és
nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a
tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?
Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus
ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!'' A tisztátalan lélek erre
össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki
nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és
milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok
engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
A mai evangélium a tanító Jézust állítja elénk, aki szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Tanítása azonban csodálkozást
keltett a hallgatóságban. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Miben
lehetett más Jézus tanítása? Jézus, bár nem volt képzett írástudó, de ha
tanítani kezdett, mindenki számára érezhető volt, hogy szavának súlya,
jelentősége van, tanítása az Istentől való. Nem „megtanult” szöveget adott át
az embereknek, hanem az Atyáról beszélt nekik. És mivel ő a Fiú, tudta, kiről
és miről beszél, hiszen ismeri az Atyát, ismeri gondolkodását, terveit, vágyait
és tudja, hogy ki az ember, milyen méltósággal bír Isten előtt. Így Jézus
tanításaiban, szavaiban, az Atyával való kapcsolat tükrözik vissza. Jézus az az
igazi próféta, amelyet Isten Mózesen keresztül megígért Izrael népének: „Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből,
mint téged; ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok
neki.” Jézus nem saját szavait közvetíti, hanem azt, amit az Atya mond
neki. János evangéliumban Jézus nyíltan beszél róla: „Én semmit nem teszek
magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.” (Jn 8,28) Jézus
szavainak hatalma van, mert az Atyáé. A tisztátalan lelkek fölött is adott neki
az Atya hatalmát. Mivel a tisztátalan lelkek Isten ellen fordultak, ezért nem
maradhattak Isten országában, menekülési helyet pedig a földön találtak meg.
Jézussal pedig elérkezett az Isten Országa a földön is, ezért a tisztátalan
léleknek távoznia kell. A mai evangéliumban látjuk, hogy Jézus nemcsak tanítja
az embereket az Istennel való kapcsolatra, hanem mindent megtesz annak
érdekében, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön. Senkit sem hagy elveszni. Azokat
sem, akiket megszálltak a tisztátlan lelkek. Így Jézus szava parancsára
távozott el a tisztátalan lélek a megszállott emberből. Akkor „mindenki
nagyon megdöbbent”, ahogyan akkor mindenki nagyon csodálkozott Jézus tanításán.” És milyen hatása van
ránk a mai evangélium? Hogyan érint minket? Vagy vagyon egyáltalán hat még
ránk? Milyen módon tapasztalunk meg, Jézus hatalma életünkben? Kérjük meg
Istentől a kegyelmet, hogy mindig újból evangélium szavait alakítson át életünket, és hogy sohasem szokjuk meg az
evangéliumot meghallgatni. Mert csak így élhetjük hitelesen prófétai
küldetésünket és kimondott szavainknak is van hatalma. „Krisztus nem csupán a
Hierarchia által tölti be prófétai küldetését, hanem a világi hívek által is,
akiket tanúnak állít, és ellát a hit érzékével és a szó kegyelmével: A tanítás,
amely elvezet a hitre, minden igehirdető, sőt minden egyes hívő feladata lehet. Prófétai küldetésüket a világi hívők az evangelizáció révén is
teljesítik, „tudniillik Krisztust hirdetik az élet tanúságával és a kimondott
szóval” (vö Katolikus Egyház Katekizmusa 904, 905).
Feladat a mai napra: Szavaimra figyelek, vajon honnan származnak,
mennyire egyeznek azzal, amit Jézus mondana?