Bölcs 8,2-4.9.16-18 (Kerestem, mint vehetném
magamhoz)
Őt
szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és
szerelmes lettem szépségébe. A mindenség Ura megkedvelte, mert be van avatva
Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója. Eltökéltem tehát, hogy őt veszem
életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz
gondok és bánat közepette. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert
nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak
vígság és öröm. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben
meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában, és
nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában,
okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban,
körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.
A bölcsesség
könyve, vagy a görög szöveg szerint „Salamon bölcsessége”, második részében a
bölcsesség lényegét és működését írja le: a világban úgy van jelen, mint elrendező
és vezető, tanít az erényre, segítőtársa az embernek. A könyv szerzője ezeket a
szavakat Salamon ajkára teszi, ő az, aki ifjú korától kereste a bölcsességet.
Itt a bölcsesség, személyként jelenik meg. Ezért az őskeresztények a bölcsesség
megszemélyesítését hamarosan Jézus Krisztusra, a Szentháromság második
személyére vonatkoztatták. Isten számára a legbölcsebb társ maga a fia. De a
világ teremtése óta Isten vágyakozott az emberrel, minden emberrel való
együttlétre és ezért kereste az időn át és végül Jézus Krisztus által. Így a
mai idézeten keresztül Isten az, aki elmondja nekünk, mennyire szeret minket.
Szeretetből keresi a velünk való közösséget, együttlétet. Téged szerettelek
és kerestelek ifjú korodtól... körüljártam és kerestem, mint vehetnélek
magamhoz”. Mivel Isten
szeretetében közelségünkre áhítozik, kreatív módon utánunk megy, éppen úgy,
akár a szerelmes az Énekek éneke
könyvében: „Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. 'Azért hát
fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a
lelkem'” (Én 3,1-2). Életünk története, Isten velünk való szerelmi
története is, mögötte felfedezhetjük, mennyire keresett minket az Úr, utánunk
járt újra és újra és hozzásegített ahhoz, hogy megismerhessük, hogy az övé
lehessünk. Mai imádságunkban hagyjuk, hogy Isten meséljen nekünk szerelmes
voltáról.
Feladat a mai napra: A mai napon
keresek egy kis extra időt az Istennel való együttlétre.