XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 6., szombat

Január 6.



Urunk megjelenése            Iz 60,1-6;Ef 3,2-3a.5-6;Mt 2,1-12

„Kelj föl, és tündökölj, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” Ezzel a mondattal kezdődik a szentmise olvasmánya Izajás próféta könyvéből, és rögtön bevezet minket a mai ünnepünkbe: Epifánia – az Úr megjelenése, más néven Vízkereszt. „Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.” Izajás próféta ezt a jövendölést a babiloni fogságból való visszatérésre mondja. Isten dicsőségét a zsidó nép leginkább Isten győzelmén látja felragyogni, pl. amikor Isten kiszabadította népét Egyiptomból, vagy a babiloni fogságból. De ez a szöveg nemcsak a zsidó nép szabadulását beszéli el, hanem a mai napon a legnagyobb örömhírt küldi a világba: Isten dicsősége felragyogott minden ember fölött és abban nyilvánult meg, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megszabadítson minket a bűn sötétségéből és rabságából, és elvezessen minket az örök életre. Jézus Krisztus üdvözítő fénye felragyogott minden népnek.
„Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ Üdvözítőjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai menyegzővel együtt ünnepli a napkeletről jött "bölcsek" Jézus-imádását. Az evangélium ezekben a "bölcsekben", a környező világ pogány vallásainak képviselőiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja, amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására megmutatja, hogy Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél azt keresik, aki a nemzetek királya lesz. Az ő jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni Jézust és csak akkor tudják Őt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítőjét, ha a zsidókhoz fordulnak és elfogadják tőlük a messiási ígéreteket, ahogy azokat az Ószövetség tartalmazza. Az Epifánia hirdeti, hogy ’az összes pogányok belépnek a patriarchák családjába’, és elnyerik ’Izrael méltóságát’”.[1]
A három napkeleti bölcs útnak indult, bár nem tudták mi vár rájuk. Magukra vették a sivatagon, hegyeken, völgyeken át vezető út kihívásait, mert hittek a csillag vezetésében. Engedniük kellett azt is, hogy nem a saját elképzeléseik valósulnak meg, hiszen ők először Jeruzsálemben, a királyi palotában keresték az újszülött királyt. Maguk mögött hagyva a királyi palotát, újból meglátták a csillagot és az elvezette őket Jézushoz. Mi is zsákutcába keveredhetünk, ha a saját elképzeléseink szerint próbálunk haladni. De ha el is tévedünk, nekünk is újból fel fog ragyogni a csillag, és el fog vezetni Jézushoz, ha hiszünk Benne és ragaszkodunk Hozzá. Akkor bennünket is eltölthet az a boldogító látás, amely a három bölcs osztályrésze lett, a kisded Jézusban megnyilvánuló Isten végtelen szeretetének látása.
Feladat a mai napra: Az új év első hetében arra törekszem, hogy mindig újra elinduljak Jézushoz, hogy eltölthessen szeretetével.


[1] KEK 528

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma