1 Kor 12,12.14-27 (a tagok törődjenek egymással)
A
test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy
test. Így Krisztus is. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a
láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a
testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem
tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol
maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg
minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag
volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem
mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád
szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek
látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait
nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben
részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten
alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb
tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek
egymással. Ha szenved az egyik tag,
valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak,
mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
Abból az igazságból kiindulva, hogy
Krisztus teste vagyunk, és egyenként tagjai, Pál apostol a közösségi életről
beszél a korintusiaknak. Pál tudta, hogy Korintusban a keresztényeknek
nehézségeik voltak a közösség egységének megőrzésében, csoportok alakultak ki a
közösségen belül. Kihívásaik voltak a közösségi életben. Ez pedig mind a mai
napig jellemző: jól élni a közösséget, a közösségben nem megy automatikusan,
hanem mindig új kihívást, feladatot, növekedést jelent. Két csapdára
figyelmezteti Pál a közösségét: az egyik, ha valaki nem érzi, hogy a
közösséghez tartozik, „nem
tartozom a testhez”, és másik, pedig, amikor valaki nem tartja fontosnak a
másikat, „nincs rád szükségem”. Mi
áll e mögött az állítás mögött? Az oka sokszor az összehasonlítás, és az abból
fakadó kisebbségi érzés, esetleg valaki nehezen tudja elfogadni helyét a
közösségben. Ez pedig egy világias gondolkozás. Pál a test képével minden egyes
tag, minden egyes ember fontosságát, jelentőségét hangsúlyozza. A testnek ill.
a közösségnek különböző tagokra van szüksége, mindegyik sajátos, egyéni
tulajdonságával. Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket,
amint akarta, tetszése szerint. Ő
akarta így, ezért így jó. Azt akarja, „hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek
egymással”. Jézus, mutasd meg nekünk, hogyan tudjuk magunkat jobban
értékelni és a közösség többi tagját is értékeseknek tartani.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan tudom bevonni a másik embert
a közösségbe, és ha látom, hogy
valaki kívül marad, segítek, hogy beléphessen.