Jn
13,3
Jézus
tudta,... hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Mennyire
fontos az ember számára a származás. Minden oklevelünkön,
nyilvános adatunkban szerepel, honnan, kitől származunk, hol és
mikor születtünk. És ez így van helyén. Mégis föltevődik az a
kérdés: Vajon ez mind? Jézusban egy érdekes dolgot láthatunk: az
evangéliumokban sehol sem olvasunk arról, hogy Mária fiának
vallotta volna magát. Sőt, amikor említik neki, hogy anyja ott van
és látni akarja, vagy áldják édesanyját, kitér és hozzá
teszi „Hát még
azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is
tartják!” (Lk
11,28). Nem tagadta meg édesanyját, inkább azt láthatjuk, hogy
nagyon tisztában volt azzal, hogy honnan és kitől származik,
nemcsak embertől, hanem elsősorban Istentől: Eljöttem
az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és
visszatérek az Atyához,”
(Jn 16,28) mondta
Jézus az utolsó vacsorán. Istent Atyjának szólítja, mert mélyen
tudta, hogy ő az Isten fia, és azért jött, hogy kinyilatkoztassa
nekünk az Atyát (vö. Jn 1,18), kinyilatkoztassa nekünk mélyebb
mivoltunkat: hogy a keresztség által Isten gyermekei vagyunk, és
igazi hazánk, otthonunk az Atyánál van a mennyben. Ez egy teljesen
más perspektívát nyit az ember előtt. Hiszen ha eddig csupán
földi kategóriákban gondolkodtunk, család, munka, állampolgárság,
kor, kultúra, tehetségek, egészség, stb. és csak az számított
nekünk, hogyan tudunk helyt állni ebben a világban, akkor az
istengyermekségünk más távlatot nyit előttünk: a mennyei haza
távlatát. Ez nem azt jelenti, hogy mindezzel nem kell
foglalkoznunk. De igen, kötelességünk, hogy helyt álljunk a
mindennapi életben, feladatainkban, csak a szívünket más uralja!
Más a megközelítés: nem a dolgoknak élek és kérem hozzá Isten
segítségét, hanem Istenből élek, és amit ma megtehetek,
ajándékként visszaadom neki. Jézus ismételten mondja főpapi
imájában: Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt
kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg
őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem
vagyok a világból való.
(Jn 17,14-16). Nagyon fontos dologra világít rá Jézus kérése:
nem a világból vegyen ki minket az Isten, hanem óvjon meg a
gonosztól. A legnagyobb gonoszság Isten szemében, ha ellene
fordulunk, ha szívünk szentélyét, melyet egyedül Istent illeti,
az anyagi dolgok töltik el. Ha azonban életem célja az Istennel
való örök közösség és együttlét, akkor ma hogyan kell élnem
az életemet? Miben kellene változtatnom, mit megerősítenem?
Feladat
a mai napra:
Ma felállítok magamnak egy fontossági sorrendet, hogy Isten
maradhasson szívem szentélyében.