Mk 2,1-12 („Fiam,
bűneid bocsánatot nyertek.”)
Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt
elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó
előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát,
négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a
tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket
látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány
írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki
bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott
gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi
könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani:
Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van
hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és
menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment.
Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk
soha.”
A mai evangéliumi idézetben egy érdekes jelenetnek lehetünk tanúi. És talán az a kérdés
merülhet fel bennünk, hogyan függ össze a gyógyulás a bűnbocsánattal? Miért
gyógyulhatott meg a béna azáltal, hogy bűnei bocsánatot nyertek? A test és a
lélek szoros összefüggésben áll egymással, hatással vannak egymásra. Jézus
belelátott a béna ember lelkébe és tudta, hogy a bűn következményeként bénult
le. Sokszor úgy gondolkodunk, hogy amit teszünk, élünk a magánügyünk. Pedig ez nem
így van. Ha csak a főbűnöket nézzük, megláthatjuk, hogy mennyire komplikálttá
teszik körülöttünk az életet. Pl. torkosság nem csak a saját káromra megy, mert esetleg meghízok, hanem mások
kárára is, mert egy fajta rablás, megeszem, ami közös, aminek a másik is örült
volna, általában titokban történik, és a másik csalódása ezért még nagyobb. A
kevélység arra visszi az embert, hogy megvédje magát, hogy hangosabb, erősebb
legyen, leküzdje, megalázza a másikat, mert nem akarja elfogadni, hogy a
másiknak is igaza lehet. A fösvénység a szűkkeblűség kifejezése, aki nem tud
osztozni másokkal, mindent csak magának akar megtartani, pedig semmi baja nem
lenne abban, ha egy kicsit átadna másoknak is anyagi javaiból. Milyen
szomorúságot okoz ez abban, aki valóban szükséget szenved. A bujaság az érzéki
kielégülésre tereli az embert, nem látja meg a másikban igazi értékét, hanem
csak eszköznek tekinti és használja, hogy saját vágyait beteljesítse. A harag,
amit másokon kiengedünk, összetöri a másikat, mert mint egy vulkán rázúdítjuk
teljes belső keserűségünket, s a másik mintegy megfojtva érzi magát. De ha nem
engedjük ki és nem is tudjuk másképpen feloldani, akkor saját magunk ellen
irányul, önüpusztító hatalommá válhat bennünk. Aki irigy, egy hazug világban
él, ahol állandóan összehasonlítja magát másokkal, nem ismeri fel saját
értékeit, hanem csak azt látja, hogy mindenki más jobb nála. Az egyik
leggyakoribb betegség, mely az irigységből származik, a depresszió. A restség
és a hazugság tönkre teszik a közösséget. Az ember megbízhatatlanná válik, nem
lehet rá számítani. Jézusnak nagyon fontos volt a bűnök bocsánata. Hiszen
nagyon jól tudja, hogy micsoda komplikálttá válnak az emberi kapcsolatok pont a
bűn által. És ha nincsen bűnbocsánat, akkor nincs, ami feloldhatná ezt a
szörnyű helyzetet. A béna számára ezért hozott igazi gyógyulást bűnei
bocsánata.
Feladat a mai napra: Átgondolom bűneimet és hatásukat a környezetemre.
Lehetőleg minél hamarabb életek a bűnbánat és bűnbocsánat szentségének
lehetőségével.