Mk 1,21-27 (úgy
tanított, mint akinek hatalma van)
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment
a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy
tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógájukban
volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket
kiabált: „Mi közünk egymáshoz, názáreti
Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Jézus
ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek
erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment
belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól.
Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is
tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.”
Újból láthatjuk, amint Jézus azonnal elment a zsinagógába tanítani. Az
evangélisták megjegyezték, hogy tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert
úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Miről tanított?
Isten országáról, a szeretet hatalmáról, az igazságot hirdette. A tanítás a legfontosabb, leghatékonyabb
eszköze annak, hogy valaki meggyógyuljon, megújuljon. Jézus maga mondta,
hogy a tanítás megtisztítja az embert (vö. Jn 15,3). Nagyon sok betegség abból származik, hogy az ember nincs tisztában az
igazsággal. A mai ember tudatlan, mindenféle véleményre hallgat,
leginkább a saját véleményét tartja teljes igazságnak, Isten tanítását azonban
semmibe veszi. Pedig csak az Istenben van az igazság, sőt Isten maga az
igazság, ahogy Jézus mondta: „én vagyok az igazság” (Jn 14,6). Ezért jár
az igazsággal való találkozás olyan erős hatással, hogy aki befogadja, abból
kiűzi a hazugság és féligazságok világát és meggyógyul. Ez történt azzal az
emberrel, akit gonosz lélek szállt meg. Hallgassuk csak meg, mit mond Jézusnak:
„Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A
vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” Külsőleg nézve maga
az ember kiáltja ezt Jézusnak, azonban kiderül, hogy gonosz lélek szól belőle. A
gonosz lelkek ma is léteznek és befolyásolják az ember gondolkodását. Elhitetik
vele, hogy Isten az ember ellensége, aki a vesztét akarja. Pedig ez a
legnagyobb hazugság és sokszor mellékesnek tűnő, negatív gondolatokban és
érzésekben nyilvánul meg bennünk: ha valaki kritizált, rosszat mondtott nekem,
akkor azt hiszem, hogy Isten az, aki nem szeret; ha valamire vágyom és nem
kapom meg, akkor azért van, mert Isten nem akarja, hgoy boldog legyek;
perfekcionistává válok, mert azt hiszem, hogy Isten sosem elégedett velem, stb.
A gonosz lélek állandóan bemocskolja előttem Isten jóságát. Jól tudja, kicsoda
Jézus: az Isten Szentje. És azt is tudja, hogy Jézus egyetlen szava elég arra,
hogy megsemmisítse őt. Mert amikor az ember meghallja és el is hiszi Jézus szavát,
aki azt mondja nekünk: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Minthogy a
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,21) vagy
„drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek” (Iz 43,4).
„Én sem ítéllek el” (Jn 8,11) „Menj békével!” (Lk 7,50) stb.
akkor meggyógyul, bensőleg megújul, megigazzul.
Feladat a mai napra: Merjük felkutatni
magunkban a gonosz lelkek befolyását, és engedjük, hogy Isten tanítása hatással
legyen ránk, hogy az Ő igazsága gyökerezhessen meg az életünkben és helyre
állítsa bennünk az Istenbe vetett bizalmunkat.