Mt
17,1-8
Hat
nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér
lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és
Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz:
„Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat:
egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg
beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből
szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra
borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és
megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor
tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.
Nagyböjt
második vasárnapjának evangéliuma a mai idézet, Jézus színe
változása. Jézus
maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s
fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük.
Ez a jelenet akkor
történik, amikor Jézus tanítványaival úton van már Jeruzsálem
felé, hogy ott odaadja életét az emberek üdvösségéért. Lukács
megjegyzi, hogy Illés és Mózes Jézusnak megdicsőülten
jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben
kell majd elszenvednie (Lk
9,31). A tanítványok számára ez egy csodálatos, „mennyországi”
pillanat volt, és megakarták örökíteni azzal, hogy itt
letelepednek, sátort építenek. Nem akarták, hogy elmúljék ez a
pillanat. Valahol igazuk is van, hiszen Jézus számukra feltárta az
emberi élet célját: az üdvösséget, a megdicsőülést, mely egy
csodálatos állapot, hiszen a teljes boldogság állapota. Nemde
erre vágyunk mindannyian, a teljes boldogságra, az Istennel való
teljes és örök egyesülésre? Azért vágyunk erre, mert ezt a
vágyat maga az Isten helyezte belénk. Amint Szent Ágoston ezt
olyan találóan kifejezte: Magadnak teremtettél minket Istenünk. S
nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik tebenned. Ebben a
mennyországi jelenetben azonban egy fontos szózat hangzik el: „Ez
az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”
Amikor Péter
földies megoldással megakarja ragadni a pillanatot, a Mennyei Atya
felszólítja őket arra, hogy ne sátorokat építsenek, hanem
Jézust kövessék, vegyék komolyan tanítását, hallgassanak rá,
mert Benne telik kedve.
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.
Megrémültek, mert
tudták, hogy itt Isten szólt hozzájuk. S talán nem véletlen,
hogy amikor fölnéztek, nem láttak senki mást, csak Jézust. A
mennyországhoz vezető út maga Jézus. Ezért ragadjuk meg mi is
annak a lehetőségét ezen a héten, hogy Rá tekintünk, hallgatunk
rá és követjük őt, vele együtt járunk az úton a saját
Jeruzsálemünk felé, ahol nekünk kell majd odaadnunk az életünket.
Feladat
a mai napra:
Kiírok magamnak az evangéliumból egy mondatot Jézustól, és
napközben többször elolvasva, megfontolom, mit is akar nekem ezzel
mondani.